Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 8. (Budapest, 2005)

KÖZLEMÉNYEK - POLLMANN FERENC: A Bokréta utcától a Szamárszigetig. Paszterkó József első világháborús levelei

PASZTERKÓ JÓZSEF ELSŐ VILÁGHÁBORÚS LEVELEI 123 ugyanis, hogy Potiorek táborszernagynak, a balkáni osztrák-magyar haderők főparancsnokának másodjára mégis csak sikerül megtörnie a szívósan védekező szerbek ellenállását. Igaz, az augusztusi hadjárat csúfos kudarcba fulladt, és szeptember elején a déli szomszéd katonái a Szerémséget is feldúlták. Az újabb nekirugaszkodás október-november folyamán azonban már a Monarchia seregeinek sikereit hozta. A Kolubara folyónál aratott győzelem után a szerb csapatok visszavonulása felcsillantotta a reményt a hadjárat sikeres befejezésére. December 2-án osztrák-magyar kézre került Belgrád is. Es ide tartott Paszterkó zászlóalja is. December 3-án írt (de csak két nappal később postára adott) levelezőlapja arról számol be, hogy „alighanem holnap indulni fogunk, mégpedig talán Pesten keresztül". Ügy látszik, felgyógyulása sem volt olyan gyors és zavartalan, mint hitte: „én hál Isten már majdnem egészen rendben vagyok - étvágyam lassan egészen kitűnő lesz, aludni nyugodtan és jól tudok". Még egy rossz jel: „Csupán egyetlenegy nagy bajom van, eltűnt a jó hósapkám, igen sajnálom, de talán még meglesz." Ha másnap nem is, 6-án sor került az indulásra. A zászlóalj két lépcsőben hagyta el Esztergomot. A vonat természetesen Pesten keresztül ment, és Paszterkónak sikerült szeretteit értesíteni, mivel azok valamelyik állomáson vártak is rá. A feltételezhető késés miatt azonban sokat kellett várakozniuk, és a családfő aggódott is, nehogy megfázzanak. Mindezt már út közben, Kiskőrösről feladott lapjában olvashatjuk. 7-én reggel háromnegyed kilenc körül értek az alföldi városba. Az út további állomásait szintén jól dokumentálják a következő tábori lapok. Szabadkán ebédeltek, Újvidéken vacsoráztak - hogy melyik napon volt mindez, nem tudjuk meg: a nagy sietségben lemaradt a keltezés, és a lapon nincs postabélyegző sem. A sietség jele a szokatlanul puritán címzés: „Paszterkó Józsefné", a máskor szokásos „Onagys. Paszterkó Józsefhé úrnő" helyett. Es a következő lap már Belgrádban kelteződött, december 10-én. A feladó címe is gyökeresen más: németül szerepel a 162. hadtáp-postahivatal neve és Paszterkó alakulata (ami Magyarországon l/III volt, most németesen III/L). A meghódított szerb főváros még csak szokja az osztrák-magyar megszállást: „... ne haragudj, ha több napig nem kapsz tőlem levelet mert még nincs rendes forgalom, az üzletek is mind zárva vannak, nemigen lehet kapni semmit" - írja haza Paszterkó. A hadtápzászlóalj azonban jóformán meg sem tud melegedni Belgrádban. Újra változik a hadihelyzet, méghozzá gyökeresen. A megvertnek hitt szerbek erőteljes ellentámadást indítanak, és a Monarchia fáradt, kimerült, leharcolt katonái ennek a váratlanul erőteljes támadásnak nem tudnak ellenállni. Megkezdődik a fejvesztett visszavonulás. Paszterkó alakulata pedig a megszállás helyett az arcvonalba megy. A Belgrádot védelmező kombinált hadtest kötelékében a Werndl-puskákkal jól-rosszul ellátott népfölkelők a tűzbe kerülnek. December 13-án kelteződik Paszterkó kétségbeesett hangú tábori lapja. A feladó címe helyén ez olvasható: „Elestem után kérem okvetlen elküldeni." A lap így szól: „1914. december 13. reggel 8 óra. Edes drága kis szívem, mámikám és drága kis mindenségem kicsi leányom! Most értünk ide a tűzvonalba, mindenre el kell készülnünk, a jó Isten szent nevével és reátok gondolunk most is szakadatlanul és