Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 8. (Budapest, 2005)
KÖZLEMÉNYEK - POLLMANN FERENC: A Bokréta utcától a Szamárszigetig. Paszterkó József első világháborús levelei
a családfő. Mint látni fogjuk, az esztergomi táborban a fertőtlenítő barakkba kapott beosztást, szerbiai hadifogolyként pedig az ottani vöröskeresztes gyógyszertárban alkalmazták. Ha ehhez hozzávesszük, hogy szeretteihez írott lapjainak visszatérő motívuma volt az egészségük megóvására vonatkozó nyomatékos felszólítás, kézenfekvőnek tűnne a feltevés, hogy Paszterkót valamely egészségügyi pályával hozzuk összefüggésbe. Közkatona mivolta természetesen szinte kizárja, hogy akárcsak érettségihez köthető beosztásra is gondoljunk, nem beszélve a felsőfokú stúdiumokat igénylő orvosi vagy gyógyszerészi pályákról. (Hiszen egyéves önkéntesként bizonyosan elérhette volna legalább a legalacsonyabb tartalékos tiszti rangot.) Mindez azonban egyáltalán nem látszik összhangban lenni a levelezés más helyein szereplő információkkal. „A motor végett írj" - sürgeti leányát 1914. szeptember 21-én. Aztán: „A Kenéz még nem írt nekem, én írtam Annusnak egy szigorú levelet. A gőzgépet semmi esetre sem adom 800 koronán alul, azt is csak most és csakis készpénzért" - olvashatjuk az október 6-i levelezőlapon. Továbbá: „Kovácsnak ultit írtam és elvagyok határozva erélyesebb intézkedést tenni, ha nem fizet" - írta október 19-én. Az „ulti" ez esetben nyilván 'utolsó figyelmeztetést' jelent. Ugy tűnik, Paszterkó üzleteléssel, mindenféle adásvétellel foglalkozott, és természetesen aggódott kintlevőségei miatt, hiszen ezek behajtása nagyban befolyásolta családja létfenntartását. Hadifogsága alatti egyetlen fennmaradt levelének tanúsága szerint felesége nyilván folytatta ezt a tevékenységet: „Leveleidből értesültem - írta Paszterkó 1915. június 10-én -, hogy egy pár jó üzletet csináltál, hál Istennek így nyugodtabb vagyok tudva, hogy van pár krajcárod..." Ily módon exponálván hősünk személyét, figyelmünket most már katonai pályafutására összpontosíthatjuk. Ez a tragikusan végződött szolgálat négy markánsan elkülönülő szakaszra osztható: Az első Paszterkó aktív népfölkelői tevékenysége 1914. szeptembertől december 13-ig, fogságba eséséig. A második a nisi hadifogolytáborban eltöltött fogság. A harmadik a tábor 1915. október 18-án kezdődött evakuálásától az albániai halálmeneten keresztül decemberig, az Adria partjára érkezésig tartott, ahol a túlélőket átadták az olaszoknak. Végül az utolsó szakasz az Asinara szigetéig tartó hajóutat, majd az olasz hadifogságot foglalta magába. A négy szakasz közül a harmadikra vonatkozólag a levelezés semmiféle forrást nem tartalmaz. Ez érthető, hiszen a Nistől a tengerpartig tartó menekülés során nyilván lehetetlen volt levelet küldeni bárhova is. Az olasz hadifogságból pedig Paszterkónak szintén nem nyílt lehetősége hírt adnia magáról: mire a helyzet konszolidálódott a Szamárszigeten, 4 ő már nem élt. Látszatra a legjobban dokumentált időszak az Esztergom-kenyérmezei táborban eltöltött bő két hónap. Sajnos azonban hiába írt innen sűrűn haza az újdonsült népfölkelő, lapjai meglehetősen kevés információt tartalmaznak. Természetesen egyeden katona sem azért levelez a családjával, hogy abból későbbi korok hadtörténészei majd kezüket dörzsölve csemegézzenek ki érdekes adatokat. Annyi azért kiderül Paszterkó megmaradt írásaiból, hogy a kenyérmezei hadifogolytábor őrzése volt az egysége feladata, októbertől pedig ez a kellemetlen beosztás, 4 Isla delFAsinara = Szamársziget.
