Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 7. (Budapest, 2004)

GYŰJTEMÉNYI- ÉS MŰHELYMUNKA - BACZONI TAMÁS: A Magyar Néphadsereg különleges egyenruhái 1949-1956

A motorkerékpáros esőköpeny Az 1951 M. motorkerékpáros esőköpeny elsősorban motoros küldöncök és tábori rendészeti szervek számára készült, homoksárga gumírozott vászonból, ragián ujjakkal, csuklyával. Tulajdonképpen a kor divatos civil viharkabátjaihoz hasonlított. Váll-lappal, de hajtóka nélkül kellett viselni. Az álcázó öltözet Az álcázó öltözet szintén a modern háború terméke, figyelők, felderítők és mesterlövészek az első világháború csataterein kezdték használni a terep színét utánzó, foltos, csíkos stb. festéssel ellátott ruhadarabokat, majd a második világháborúban terjedt el az immár gyárilag készített terepszínű rejtőruhák első generációja, sőt a német, illetve az amerikai hadseregben már önálló egyenruhaként is alkalmaztak terepszínű öltözeteket (megteremtve ezzel a mai katonai „divat" alapjait). A magyar elképzelések ezen a téren konzervatívabbak voltak, inkább a szovjet példát követték, álcázó öltözettel elsősorban a felderítőket és a tüzérségi figyelőket tervezték ellátni, s ezek nem terepszínű egyenruhák, hanem a rendes egyenruha fölé ölthető kezeslábasok voltak. Kezdetben a Szovjetunióból hoztak be (második világháborúból megmaradt) álcázóruhákat,

10 nemsokára azonban megindult a hazai fejlesztés is. A hadbiztos csoportfőnök 1950. november 5-i határidővel, mint rendkívül sürgős feladatot adta ki az álcázóruhák megtervezését,

11 s 1950 decemberében terjesztette fel a „Ragár"

12 a „téli leplező ruha" kiviteli mintáját a honvédelmi miniszternek," végleges döntés azonban csak 1951 nyarán született. Kezdetben a „szerv, terv." osztály

14 jobbnak tartott volna egy kétrészes téli álcaruhát, mondván, hogy a jelenlegi honvédségi ruházat fölé (köpeny) nem lehet egybeszabott kezeslábast felvenni, s bár a szovjet tanácsadó is a kezeslábas mellett nyilatkozott, arra hivatkoztak, hogy a honvédségnél még nincs rendszeresítve az a vattaruha, amivel a szovjet felderítők rendelkeznek.

15 Végül győzött az egységes koncepció (bár a téli álcaruhából 10 Okváth Imre közli könyvében a szovjet-magyar fegyverzeti és haditechnikai anyagokról szállításáról szóló 1948. évi egyezmény mellékleteit, ahol 400 db nyári álcázó lepel is szerepel. Okváth Imre: Bástya a béke frontján: magyar haderő és katonapolitika, 1945-1956. Debrecen, 1998. 397. p. Jóllehet a szöveg nem egyértelmű, hiszen az álcázó lepel más eszközt is jelölhet, nem feltétlenül egyéni álcázó ruhát, ugyanakkor a könyv képmellékletében láthatunk egy motoros hírvivőről készült felvételt, aki nyilvánvalóan egy szovjet második világháborús álcaruha zubbonyát viseli Okváth: i. m. oldalszám nélkül. 11 9659/Htpszf. ruh. - 1951. HL VIII. 195 l/Ny. 41. d.: „A Hbs. Csf. bajtárs elrendelte a rendszeresítési ügynek a legsürgősebb lefolytatását. Az osztály intézkedjék tehát arra, hogy az ügy soron kívül meginduljon és minél hamarabb le legyen folytatva." 12 A Ruházati Anyagátvételi Részleg rövidítése. 13 773/Ragár- 1951. sz. HL VLÍI. 1951/Ny. 41. d. 14 A Hadbiztos Csoportfőnökség szervezési és tervezési osztályának korabeli rövidítése: Hbs. Csf. szerv. terv. oszt. 15 4177/ Hbs. Csf. szerv. terv. oszt. - 1951. HL VIII. 1951/Ny. 41. d.