Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 7. (Budapest, 2004)

GYŰJTEMÉNYI- ÉS MŰHELYMUNKA - BACZONI TAMÁS: A Magyar Néphadsereg különleges egyenruhái 1949-1956

Baczoni Tamás A MAGYAR NÉPHADSEREG KÜLÖNLEGES EGYENRUHÁI 1949-1956 Az 1948-as „fordulat éve" után a Magyar Honvédség (Néphadsereg) fejlesztése felgyorsult, a hadsereg egyre inkább a párt egyik szilárd bázisának számított, legfőképpen azonban azért, mert a szovjet vezetés fel akarta készíteni szövetségeseit a fenyegető harmadik világháborúra. Magyarország, a jugoszláv válság elmélyülése után amúgy is „frontországgá" vált. 1949-ben új egyenruhát kapott a Néphadsereg, ami azonban igen rövid életűnek bizonyult, hiszen 1951-ben egy újabb - immáron teljesen szovjetizált - egyenruha váltotta le. A tömeghadsereg elsősorban ideologikus és konfekcionális szempontok alapján megtervezett ruházata mellett a Néphadsereg különféle „különleges" egyenruhákat is használt, a modern (gépi) háború követelményeinek megfelelően. Ezek a különleges ruházati cikkek sokkal inkább tekinthetők valamiféle sajátságos munkaruhának, mint hagyományos értelemben vett egyenruházatnak, viselésüket és használatukat szinte kizárólag praktikus szempontok befolyásolták, habár legtöbbjüket „természetesen" a Szovjet Hadsereg által viselt különleges ruházati cikkekről másolták. Munkaruha jellegük ellenére ezek a különleges egyenruhák részei voltak a korszak öltözködési rendszerének, még ha a szocialista tömeghadsereg ruházati készletének elenyésző hányadát tették is csak ki, ugyanakkor jól jellemzik azt a fejlődési vonulatot, amelynek keretében ennek a tömeghadseregnek egyes elemeit a tervezők megpróbálták a modern hadviselés elveihez igazítani. A különleges egyenruhák közé az alábbiakat sorolhatjuk: - repülőhajózó-öltözet; - repülőszerelő-öltözet; - páncélos szolgálati öltözet; - ejtőernyős ugróöltözet; - motorkerékpáros esőköpeny; - álcázó öltözet.