Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 7. (Budapest, 2004)
ÉRTEKEZÉSEK, TANULMÁNYOK - HORVÁTH LAJOS: Az inszurrekciós gyalogság 1809-ben
Minden esetben a „hívó" jelre kellett gyülekezni, de ezt verték a dobosok, amikor a zászlót ünnepélyesen előhozták a parancsnok szállásáról. Erre a jelre álltak meg az előre nyomuló puskázok. A „készülő" jel hívta vissza az előre tolt puskázókat (és kerültek így azok vissza a szárnyakra). Erre a jelre kellett a harc hevében rendjét vesztett csapatoknak is rendbe állniuk újra. Minden roham végrehajtása után tehát elhangzott ez a jel. A déli imánál a dobosok kétszer dobolták az „egész hívót", majd ezt „egyes ütéssel" fejezték be. A déli ima a táborozásnál már említett módon egybeesett az őrségváltással, ami a tárgyalt korszakban a császári-királyi hadsereg egyik legszebb szertartása volt. A „granatéros mars" dobolása csak gránátos alakulatok számára volt engedélyezve. Ez alól egyetlen kitüntető kivétel az osztrák-magyar hadtörténelemben a 42. sorgyalogezred volt, amely a wagrami csata első napján végrehajtott szuronyrohama hősiességéért Károly főhercegtől napiparancsban megkapta azt a jogot, hogy „minden idők végéig minden alkalommal" jogosan dobolhatja a gránátos menetet. Ha az alakulat felvonult csatarendi helye elfoglalására vagy generális előtt tisztelgésre, akkor megelőzően a „kettős marsot" verték a dobosok. Erre a menetben a könnyítéseket meg kellett szüntetni, fegyver vállhoz került, sorok igazodtak, távközök helyreálltak. Ez jelezte az előrevont puskázok felváltását is. A batalion támadó menete előtt háromszor verették a „rajta-hajtás" vagy másképpen „ostrom-mars" jelet, utána jött az „Egész fronttal masírozunk 1 . Mars!" vezényszó. Az ellenséges vonalhoz 50-60 lépésnyi közelségbe érve hangzott el a „bajonétot előre" vezényszó (csak az első sornak), amire a dobosok ismét elütötték egyszer az „ostrom-marsot", aztán jött a rajta-hajtás, azaz a roham. Ez a jel az 1807-es szabályzatban jelenik meg először. Emlékeztető rigmusa így szól: Húst - csontot, Másfél fontot Kenyeret, kenyeret Kettőt, kettőt. A takarodó jelet az arcvonal elő állt dobosok ütötték (egyébként a már leírt módon a dobosok a harmadik sor mögött álltak). Ezután a takarodó végrehajtása alatt a dobosok a tábor utcáit végigjárva (105-108-as lépéstempóban) dobolták a jeleket. Az utolsó leütés elhangzása után kezdték meg az őrjáratok tevékenységüket. Erre a jelre kezdték meg az elől lévő puskázó láncok a visszavonást is. A történelem során váltakozva, hol a túlegyszerűsítő kritika és gúny, hol a heroizálás kelléktárával megrajzolt kép mögül egy sokkal árnyaltabb valóság sejlik fel az 1809-es nemesi felkelést, különösen annak gyalogságát illetően. Míg a lovasság nagyobb szélsőségeket mutatott fel, addig a gyalogság teljesítménye egyenletesebb volt. A felkelő sereg zöme valójában helytállt képessége és lehetősége határai között. Az, hogy ezek a határok szűkre szabottak voltak, az a
