Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 7. (Budapest, 2004)

ÉRTEKEZÉSEK, TANULMÁNYOK - HORVÁTH LAJOS: Az inszurrekciós gyalogság 1809-ben

magyarországi hadszervezés állapotából fakadt, és nem valamiféle, a harcmezőn elkövetett hibából. Mert bár voltak olyan felkelők is, akik megfutottak, dezertáltak, nem ők jellemezték a többséget. Végül is minden körülmény ellenére valódi katonák lettek, amit tükröz az a levél is, amelyben egy inszurgens nemes azt írja a győri ütközet utáni táborból nejének: úgy érzi, nem lesz tartós a béke, és maga is eljövendő csatában halhat meg, ezért félretett pénzén építtessen emlékére kápolnát az özvegy. Ugy is lett: a halálra felkészült vitéz sebesülésben vagy más bajban meghalván, nem tért már haza a táborból, a kápolna felépült.

57 A különböző forrásokból származó adatok ellentmondóak ugyan, de annyi bizonyos: a nemesi felkelők közül is sok százan haltak meg a franciákkal vívott harcban. Mindez a körülmények tükrében nyer jelentőséget. „Számtalan nehézségek miatt nem lehetett a Felkelő Seregeket illendően felruházni 's fegyverkeztetni.... a' híjjános kitanítás 's felkészítés akadályait bajnoki lélekkel s' királyunkhoz való hűséggel kell meghaladnunk!"'

s Ez a József főherceg által közzétett felhívás a legfelsőbb tanúsítványa annak, hogy az utolsó magyar nemesi felkelés késve és kapkodva hadba küldött, rosszul felszerelt és kiképzetlen sereg volt. Vereségét annak az új történelmi korszaknak a beköszönte hozta el, amelyben a kiképzettség, szervezettség és jó fegyverzet csatadöntő a puszta bátorsággal és virtussal szemben. E kettő utóbbi katonaerény, bár nem vesztette el fontosságát, de önmagában kevésnek bizonyult már a XIX. század eleji háborúhoz. Győrnél maga a nemesi felkelés intézménye bukott el a napóleoni tömeghadseregek háborújában, önmaga későn megkezdett és elakadt reformját is magával rántva az enyészetbe. THE INFANTRY OF THE HUNGARIAN INSURRECTION rN 1809 During the French Revolutionary and then the Napoleonic wars, Hungarian nobility was called to arms four times in the traditional way, i.e. by insurrection. For the first three occasions, the troops were only encamped in fact, while the fourth, which was the last levee en masse of the Hungarian nobility, has been remembered for the battle of Győr in 1809. The Habsburg supreme command intended the Hungarian insurrectionist troops to form an auxiliary part of the regular armed forces. As a result of the strategic situation, however, they had to encounter the strongest European army of the period. The troops of the Hungarian nobility were untrained, poorly armed and badly organised on the whole, which resulted in their heavy

7 losses in the battle of Győr. The author provides an in-depth study of the infantry of the Hungarian insurrection in 1809, focusing on the outward appearances (uniforms, weapons and equipment). Analysing the contemporary organisational and tactical statutes issued for the army, the 57 Dobos K: Katona levél az 1809-ik évi nemesi felkelő seregtől. Hadtörténelmi Közlemények, 1891. 426. p. 58 R. Kiss: i. m. I. k. 74. p.