Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 7. (Budapest, 2004)

GYŰJTEMÉNYI- ÉS MŰHELYMUNKA - TOMBOR KRISZTIÁN: Egy második világháborús angol rohamsisakbélés restaurálása

A sisakbélés konzerválása-restaurálása A dokumentáció elkészítése után, munkámat a műtárgy anyagvizsgálatával kezdtem. Elsődleges célom volt megőrizni a műtárgy történeti „integritását". Feladatom tehát nem az eredeti állapot tökéletes visszaállítása volt, hanem igyekeztem megtartani a tárgy történetét magán viselő nyomokat is úgy, hogy azok ne veszélyeztessék a műtárgy fizikai-kémiai-bilológiai stabilitását. Éppen ezért első lépésben meg kellett különböztetni a tárgyat alkotó anyagokat, amelyek más-más konzerválási-restaurálási eljárást igényeltek. Ezek a következők voltak: papír, vászon, neoprén és vas. Mint az a képeken megfigyelhető, a bélés merevítésére szolgáló papírpántok rendkívül rossz állapotúak voltak. Az anyagvizsgálatból kiderült, hogy a jobb megtartású részeken is a papír nagyon erősen savas kémhatású (a savtartalma pH 2,8-3,4 között mozgott). A papír öregedése a papír anyagának és a környezet kölcsönhatásának révén következik be. Ez összetett és sokszor megfordíthatatlan folyamat, amelynek végeredményeképpen, a papír rostjai törékennyé válnak, s egyes papírok (főleg a magas fatartalmúak) elporladnak. így történt e műtárgy esetében is. A rendkívül magas fatartalom és a környezeti hatások, melyek a sisakot érhették (háborús viszontagságok), illetve a gyártásától napjainkig eltelt közel hét évtized következtében a műtárgy súlyosan rongálódott. A papír szilárdságának romlása a cellulózláncok hosszúságának csökkenése miatt következik be. Az eleve rövidebb facellulózból készült XX. századi papírok cellulózmolekulái szétbomlásának folyamatát a savas hidrolízis és az oxidációs lebomlás idézi elő és gyorsítja fel. A kétféle bomlás legtöbbször együttesen fejti ki hatását, felgyorsítva ezzel a folyamatokat. A cellulóz lebomlása során részben a láncvégekről szakadnak le csoportok, részben a molekula töredezik rövidebb szakaszokra. Főleg ez utóbbi okozza a papír meggyengülését és törékennyé válását. A papír öregedése így mind anyagában (facsiszolat lignin tartalma, savas töltőanyagok), mind a környezeti hatások (légszennyeződés, magas hőmérséklet, levegő páratartalma, illetve a fény káros sugárzása) következtében megy végbe. E kémiai és biológiai folyamatok fizikai következményeként, oly mértékben meggyengült sisakbélésünk papírja, hogy az, az eredeti funkcióját, a merevítést már nem tudta ellátni. Éppen ezért elkerülhetetlen volt a tárgy részleges megbontása. Alihoz, hogy ezek a pántok visszanyerjék tartásukat, olyan megoldást alkalmaztam, melynél az eredeti pántot rétegeire bontottam, s a külső és belső réteg közé egy új réteget építettem be. Ezzel megőriztem a tárgy jellegét, illetve öregedésének és használatának nyomait, anyagában pedig megerősítettem, visszaállítva ezzel alakját és funkcióját, a merevítést. Először a neoprén dugaszokat emeltem le a pántokról. A rövidebbik keresztpántot külön mellékelték a műtárgyhoz, mert anyaga már annyira el volt gyengülve, hogy letört a tárgyról. Ennek maradványait, illetve a hosszabbik keresztpántot kellett leszedni az alapot adó körpántról. Erre a fémszegecsek eltávolítása után kerülhetett sor, melyeket könnyen le lehetett választani, annyira el voltak korrodálva. A pántokat langyos vízben áztattam, majd rétegeire választottam. A külső és belső rétegeket zsíralkohol-szulfátos vízben áztattam kb. 10 percig, majd