Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 7. (Budapest, 2004)
GYŰJTEMÉNYI- ÉS MŰHELYMUNKA - ZÁVODI SZILVIA: Egy háztartási napló tanulságai
a gyümölcsök megbarnulása ellen használták a citromsavat. Az édesítőszer mellett mesterségesen pótolták néhány esetben a citromot és a tojást. A zöldségfélék tartósításához elengedhetetlen volt az ecet, amelyet befőzési időszakokban gyakran vásárolt a ház asszonya. Az egész naplóban a legtöbbször előforduló árucikk a bor. Havonta négyöt alkalommal is megtalálható aránylag kis költséggel, így valószínűsíthető, hogy mindig annyi mennyiséget vettek, amennyi rövid időn belül elfogyott. Az alkoholtartalmú italok közül szerepel még a rum, a pálinka és a likőr. Az élvezeti cikkek közül általában kéthavonta felbukkan a kávé, egy-egy helyen jegyzi meg a napló írója, hogy pótkávéról, illetve hadikávéról van szó. A kávénál jóval kevesebbszer vásároltak teát. Egy helyen jelölte meg a háziasszony, hogy gyógynövényekből álló készítményről van szó. A kamilla és a papsajt lilás színű virágából készült keveréket szerzett be az asszony 1919 januárjában. A tea ritkább előfordulása azt igazolja, hogy akkoriban a kávénál kevésbé elterjedt ital volt. Elsősorban orvosságként használták hazai teafüvekből, virágokból készítve. 20 Ugyancsak gyógyászati szempontból vásárolták az ún. „diannát", a sósborszeszt. Borogatásra, bedörzsölésre és fertőtlenítésre alkalmazták. A naplóban egyébként mindössze egy időszakban történik utalás konkrét betegségre: 1918 decemberében többször tűnik fel orvosság, néha konkrétan megnevezve, aszpirin vagy ún. purgó, hashajtó, valamint a purgóval azonos hatású keserűvíz. A beszerzett cikkek között kétszer fordul elő kakaó, egyszer pedig csokoládé. A szódát többször megemlítik a feljegyzések, valószínűleg csak egy esetben jelent szódavizet: ott, ahol a borral szerepel együtt. A többi esetben önállóan vagy szappannal közösen szerepeltetve írták fel, így vélhetően inkább a vízlágyításra szolgáló mosószódát takarhatja. Kevés háztartási eszköz vásárlása bukkan fel a háztartási naplóban a négy év alatt, egy-egy alkalommal vettek vödröt, vájdlingot (mosogatódézsát vagy -tálat), kefét, szitát, söprűt, törölközőt és fésűt. Ugyancsak egyszer jegyezték fel a légyfogó és az egérméreg beszerzését. Gyakran történik viszont bejegyzés a naplóban a lakás világításával kapcsolatban. Feljegyzésre kerül gyertya, mécses, lámpabél és -üveg, spiritusz és petróleum vásárlása. Ezek nem jelentettek nagy költséget, nem úgy, mint a fűtés. A naplóban a legmagasabb összegek a szén- és fabeszerzéseknél szerepelnek. Sőt többletkiadást jelentett a tüzelő behordatása is. A családi ünnepek közül a karácsonyra található utalás. 1917 decemberében karperec, gyűrű és játékok szerepelnek a kiadások között, minden bizonnyal ajándékként kerültek a karácsonyozók kezébe. 1918-ban már egyszerűen „karácsonyaként szerepel költség, így nem tudjuk, mire költöttek ugyanakkor ebben az évben még egy kiadás jelentkezett: a Mikulás. A bevétel és a kiadás összegeit 1919 januárjáig forintban tüntette fel a ház asszonya, utána pedig koronában, annak ellenére, hogy 1892-től korona lett a 20 Magyar néprajz. Életmód. Főszerk. Balassa Iván. Szerk. Füzes Endre, Kisbán Eszter. Budapest, 1997. 543. p.
