Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 7. (Budapest, 2004)
GYŰJTEMÉNYI- ÉS MŰHELYMUNKA - ZÁVODI SZILVIA: Egy háztartási napló tanulságai
hivatalos pénznem 21 (előtte az osztrák értékű forint volt érvényben; a koronában való kötelező számítás 1900. január l-jén lépett életbe). 22 Annak oka, hogy a naplóban még forint szerepel, egyrészt az lehetett, hogy a hétköznapi életben még a forint maradt a számítási érték, de elképzelhető az is, hogy az 1870-ben született háziasszony megszokásból írt forintot. A bevételek - mint ezt már említettük - nincsenek tételszerűen feltüntetve a naplóban. Általában a hónapok kezdeténél a lap felső margójára írta fel a háziasszony a jövedelmet. Megjegyzés nélkül feltehetőleg a családfő keresete szerepel, két helyen van feltüntetve Edittől kapott kiegészítés. Több hónapnál olvasható a „verseny" vagy a „különmunka" szó, ami valószínűleg a lóversenypálya pénztárából származó díjazást jelenti. Néhány helyen megtalálhatók bizonyos segélyek összegei: 1918 novemberében a leszerelési segély, 1919 decemberében a ruhasegély, 1918 decemberében pedig nincs feltüntetve a támogatás mibenléte. Egyszer, 1919 februárjában szerepel „családi pótlék" összege. Valószínűleg a fő jövedelem kiegészítése lehetett 1918 végén a részjutalék. A háztartási naplóhoz csatolva hét darab élelmiszerjegy-szelvény, öt darab számolócédula és egy átvételi elismervény is fennmaradt. Ezek egyértelműen utalnak a háborús viszonyokra, az ellátási nehézségekre. Az élelmiszer jegy-szelvények tanúsága szerint sajtot, zsírt, cukrot, sót, finom tésztalisztet, főzőlisztet, kenyérlisztet és rozslisztet adtak ki a család számára. Az átvételi elismervény 1918 júniusában 56 liter tejről szól, amelyet literenként 80 fillérért, összesen 44 korona 80 fillérért vett át Zahumenszky Ferenc. Ez a tejadag ezzel az összeggel azonban nem követhető nyomon a naplóban. Számolócéduláknak használtak fel két darab olyan sorszámozott papírlapot, amellyel egyébként reklamálni lehetett. Szintén számításokat végeztek a Krisztina körúti Kézimunka Otthon jegyzéklapján is. A napló alapjául szolgáló könyvet a beleragasztott címke tanúsága szerint Szénásy Béla császári és királyi szállító papír áruházából szerezték be, ami Buda21 Egy 1913-14-ben játszódó történetet megörökítő irodalmár így fogalmaz, amikor a vásárolt cikkeknek forintban adja meg az árát: „Kérem az olvasót, ne vegye »elírásnak«, hogy hol koronáról, hol forintról beszélek, de ebben a korban, sőt még sokáig, bár a korona volt a pénz, az emberek forintban számoltak." Török Imre: Kedves lovakról, furcsa emberekről. Budapest, 1980. 27. p. Sőt átszámítási érteke is volt: két korona ért egy forintot. 22 Leány falusi Károly - Nagy Adóm: Magyarország fém- és papírpénzei 1892-1925. Szeged, 1983. 11. p.
