Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 7. (Budapest, 2004)

ÉRTEKEZÉSEK, TANULMÁNYOK - HORVÁTH LAJOS: Az inszurrekciós gyalogság 1809-ben

Horváth Lajos AZ INSZURREKCIÓS GYALOGSÁG 1809-BEN A Francia Köztársaság, majd a Francia Császárság elleni közel negyedszázados háborúban a magyar nemesség az ország ősi jogrendje alapján négyszer szállt hadba: 1797-ben, 1800-ban, 1805-ben és 1809-ben.

1 Az első három alkalommal a békekötések oly hamar megtörténtek, hogy a táborokból nem a harcmezőre, hanem hazafelé indulhattak az inszurgensek. Az 1809-es negyedik táborba szállás a vesztes győri csatával írta be magát a magyar történelembe. Ebben a csatában a magyar nemesség a Habsburg birodalmi haderő részeként az akkori Európa legerősebb hadseregével, a francia császári haddal szállt szembe. Ez az 1809-es volt egyben a magyar nemesség utolsó fegyverbe hívása. E táborba szállás előzményei 1806-ig nyúlnak vissza. Károly főherceg haderőreformja az elképzelések szerint érintette volna a magyar nemesi felkelést is. Károly azzal számolt, hogy az inszurrekciós egységek integrálódnak a Habsburg birodalmi haderő állandó kontingensei közé. Az 1807-es országgyűlés elé azonban sikertelenül terjesztették a had- és pénzügyi reformokat; az átalakítás elakadt, miközben az újabb összecsapás Napóleonnal már előre látható volt. Ebben a helyzetben 1808-ban, a rendek előzetes meggyőzésének minden eszközével élve, József nádornak és az esztergomi érseknek a rendekre gyakorolt befolyását is felhasználva, újra törvényjavaslatot terjesztettek elő az inszurrekcióról. Előkészítése a nyilvánosság mellőzésével történt, egy olyan röpiratot is felhasználva, amelyet magának a nádornak tulajdonítanak. Német címe magyarra fordítva: „Egy magyar hazafi szabadelvű gondolatai hazája honvédelmi rendszeréről".

2 A röpirat a haderő reformjának elkerülhetetlen szükségességét hangsúlyozta. A diétán - egyetlen vármegye ellenszavazatával (Heves) - a nádori ajánlások szellemével egyező döntés született: megszavazták a nemesi felkelést három évre, és felhatalmazták a királyt, hogy ez idő alatt a „nemzet vérével és pénzével" szabadon rendelkezzék. Ezen felül az országgyűlés bizottságot küldött ki az inszurrekciós csapatok jogviszonyainak tisztázására, és 20 000 újoncot is megszavazott az állandó hadsereg számára. Nem utolsó sorban pedig megvetették a katonai nevelésre szolgáló főiskola (a későbbi Ludovika) alapjait, ami azért volt különösen fontos, mert az addigi felkelések tanulsága szerint az állandó hadból vezényelt kiképzők száma kevésnek bizonyult egy-egy hadba szállás rövid 1 Ságvári György - Somogyi Győző: Nagy huszárkönyv, Budapest. 1999. 91. p. 2 R. Kiss István: Az utolsó nemesi felkelés I. k. Budapest. 1909. 17. p.