Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 7. (Budapest, 2004)

GYŰJTEMÉNYI- ÉS MŰHELYMUNKA - BAJÁK LÁSZLÓ: A Batthyányiak halotti címerei a Hadtörténeti Múzeumban

Eleonóra kisebbik fiának, Károlynak a második felesége, Strattmann Franciska (fi760) volt, azzal a kikötéssel, hogy ha nem maradna örököse, úgy a hitbizomány átszáll Eleonóra elsőszülött fiának, Károly bátyjának, Lajosnak az ágára. Mivel Károlynak nem volt örököse, így Lajos gróf és elsőszülött utódai előbb 1755-ben felvették a Batthyány-Strattmann kettős nevet, majd 1760-ban megkapták az ausztriai birtokokból álló Strattmann-hitbizományt, végül Károly 1764. február 24-én a hercegi címének örökösödését is átruházta a bátyja ágára, azaz lényegében Lajos gróf elsőszülött fiára, (III.) Ádámra (1722-1787), a Strattmannhitbizomány következő urára. A Batthyány- Strattmann név, illetve hitbizomány, valamint a hercegi cím öröklése a továbbiakban így összekapcsolódott.' A Batthyány-Strattmann hercegi címerben, a szikla tövében bolthajtásszerű barlang van, és a barlang alját borító vízből növekszik egy kétfarkú arany oroszlán, amely a szájában szablyát tart. A pelikán olyan, mint a grófi címerben, azonban a pajzs fölött már öt sisakdíszt találunk. Az első egy koronás ezüst oszlop, a második a pajzs oroszlánja, a harmadik vörös hercegi korona arany kereszttel, a negyedik a pajzsbeli pelikán, az ötödik egy fasces (összekötött vesszőnyaláb ezüst bárddal és aranyhegyű lándzsával). A pajzstartó kétoldalt egy-egy kifelé néző természetes színű szárnyas ló (pegazus), amelynek mindegyike l-l zászlós lándzsát tart. A jobb oldali zászló négyszögű vörössel szegett arany, amelyen (Lotharingiai) I. Ferenc császárra utaló koronás F. I. betűk vannak, míg a bal oldali zászló arannyal szegett vörös M(ária) T(erézia) betűkkel. A címer alatt jelmondat van, ez állítólag az 148l-es címerszerzőtől, Batthyány Boldizsártól ered, s így hangzik: fidelitate et fortitudine (hűséggel és bátorsággal). A címert hercegi korona alatt hercegi palást övezi. A Batthyányiak többségét az I. Ádám által 1643-ban alapított németújvári (ma: Güssing-Ausztria) ferences kolostortemplom kriptájában, amely a nemzetiség osztatlan közös tulajdonát képezi, temették el. A XIX. század végére már több mint 100 Batthyány családtag nyugodott itt. Nagyon valószínű, hogy a címereket nem itt, hanem a halálozás helyén, legtöbbször Bécsben készíttethették. A címerek nyelve 11 esetben latin, 9 esetben német (valószínűleg mind Ausztriában készült) és 3 esetben magyar (ezek mind 1867 utániak). A halotti címerek fő funkciója az elhunyt identifikálása a ravatalon és a temetési menetben, illetve a halál és az eltemetés helyén készített ravatalok díszítése volt. A többségük ma is őrzi a kiszögezés nyomait.

4 Feltehető, hogy az alább ismertetendő 24 db 3 B. Lajos nádor, ahogy ez a halotti címerének szövegéből is látszik nem viselte a hercegi címet. Ezt csak akkor tehette volna meg, ha túléli az öccsét, Károly herceget. Az életrajzi lexikonok vonatkozó közlései tehát tévesek. A MEL I. k. 143. p. szerint B. (II.) Ádám gróf 1692-ben Eleonórával a Strattmann-hitbizomány örökösét vette feleségül, így elsőszülött utódaikat a Batthyány-Strattmann kettős név illette. Az UMEL I. k. 515-516. és 522. p. szerint pedig B. (II.) Adám a felesége révén a Strattmann-hitbizomány ura lett, mindkét fia birodalmi hercegi rangot kapott, és közülük Lajos az anyja révén örökölte a hitbizományt. 4 A családnak a XVII. században kialakult temetési rendjéről lásd B. Boldizsár (t 1622), B. Ferencit 162 5), valamint B. Adámné, Formentini Aurora 1623. évi temetésének részletes leírását. Koltai András: Batthyány Adám és könyvtára. Budapest-Szeged, 2002. 15-16. és 120-127. p. B.József hercegprímás (fi 799) pozsonyi temetéséről lásd Gtdavics Géza: Egy efemer építészeti műfaj hazai történetéhez Batthyány József castrum dolorisa. In: Építés Építéstudomány, Budapest, 1973.497-508. p.,