Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 7. (Budapest, 2004)

ÉRTEKEZÉSEK, TANULMÁNYOK - PROHÁSZKA LÁSZLÓ: A gorodoki lovasroham újra látható domborműve

Prohászka László A GORODOKI LOVASROHAM ÚJRA LÁTHATÓ DOMBORMŰVE* Az első világháború alatt, már a hadműveletek korai szakaszában, 1914 nyarán jelentős veszteségek érték az Osztrák-Magyar Monarchia huszárezredeit. A keleti fronton, a galíciai hadszíntéren 1914. augusztus 17-én lezajlott gorodoki csatában a magyar királyi 5. honvéd lovashadosztály kötelékébe tartozó egységeket nyílt területen támadásra vezényelték az oroszok kiépített állásaival szemben.

1 Az ellenség egészen közel engedte a huszárokat, majd megszólaltak a rejtett gépfegyverek. „A lovasroham percek alatt összedőlt, és az imént még daliás huszárcsapat egymás hegyén-hátán fetrengett, vonaglott, ordított és haldoklott. Ilyen hősiességet és ilyen hajmeresztő könnyelműséget még legöregebb, több háborút megjárt katonáink sem láttak" - emlékezett később egy fogságba esett orosz főhadnagy.

2 „Ez a háború első heteiben talán könnyelműen és elhamarkodottan vállalt katasztrofális lovasbravúr olyan lelki megrázkódtatással járt, hogy a huszárság sok évszázados történetének szinte tragikus utolsó fejezetévé vált" írta a történtekről Nagyrévi-Neppel György.

3 Bebizonyosodott, hogy a lóháton rohamozó lovasságnak nincs esélye a gépfegyverekkel szemben. A hősi halottaknak Magyarországon már a háború alatt emlékműveket kívántak állítani.

4 Stróbl Alajos - aki népfelkelő hadnagyként, majd főhadnagyként maga is frontszolgálatot teljesített - a magyar királyi 1. honvéd huszárezred számára kívánt hősi emlékművet mintázni. „Legkedvesebb munkája ez idő szerint a Világháborús emlék, melyet ezredének, az első huszárezrednek a számára alkot. A műemlék a kaszárnya udvarán lesz felállítva a legközelebb várható befejezés után" - tudósított a Vasárnapi Újság 1917. évi 28. száma.

5 A Kerepesi úti laktanya udvarán felállítani tervezett emlékművet lendületes lovas szobor díszítette volna. Az alkotás feltehetőleg pénzügyi okok miatt nem került kivitelezésre. A Kerepesi út 49. szám alatti huszárlaktanyában végül a gorodoki roham domborművét helyezték el. Amikor a Monarchia csapatai 1917-ben visszafoglal* A cikk megírásához nyújtott segítségükért a szerző ezúton mond köszönetet a Hadtörténeti Múzeum munkatársainak, Ludányi Andrásnak és Sallay Gergely Pálnak. 1 Vitéz Aggházy Kamii: A világháború 1914-1918. Budapest, 1934. 69. p. 2 Ungváry Krisztián: A lovasság alkonya. Magyar Nemzet, 1994. augusztus 18. 7. p. 3 Nagyrévi-Neppel György: Huszárok. Budapest, 1973. 62. p. 4 Kovács Akos: „Emeljünk szobrot hőseinknek!" In: Kovács Akos (szerk.): Monumentumok az első háborúból. Budapest, 1991. 104-126. p. 5 Művészek otthonukban. Stróbl Alajos. Vasárnapi Újság, 1917/28. 448. p.