Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 6. (Budapest, 2003)

ÉRTEKEZÉSEK, TANULMÁNYOK - CZAGA VIKTÓRIA: A Harcos Emlék – szoborsors Magyarországon. (A Hentzi-emlékmű története)

re az általa ajánlott művészek kaptak szerződést, akik mellesleg tanártársai voltak vagy lettek később - a művészeti akadémián. Mint tervezőnek - feltehetően - az ő fejében született meg az ötlet, hogy ne mészkőből vagy márványból, hanem öntöttvasból készüljön az emlékmű. Feladata nem ért véget a tervezéssel és a művészek „menedzselésével". A szobrok kiöntésére, szállítására és a Harcos Emlék felállítására vonatkozó munkálatokat is ő szervezte, tartotta a kapcsolatot a művészekkel és az uralkodó magánpénztárának igazgatójával, lovag Scharff udvari tanácsossal. Az emlékmű és az avatás köré szervezett ünnepség kiadásairól ők ketten, Sprenger

42 és Scharff

43 tartoztak elszámolással az uralkodó kabinetirodájának. A Harcos Emlék főalakjának megalkotására Franz Bauer (1798-1872) szobrászművész

44 - az egyik akadémiai tanártárs - kapott megbízást. Sprenger Bauer érdekében olyan ajánlást vetett papírra, amellyel külön is felkelthette a fiatal uralkodó figyelmét. Bauert ugyanis művészi alkatán és bécsi kedélyén túl egy tragikus családi esemény is alkalmassá tette - Sprenger szerint - az osztrák harcos áldozatának és a harcos feje fölé örökzöld babérkoszorút tartó angyal alakjának megformálására. 1848. március 13-án, a bécsi forradalom első napján ugyanis a szobrász felesége golyótól találva holtan maradt az utca kövén. A holttestet Bauer kérése és akarata ellenére a közkórházba vitték és a hazáért elesettekkel együtt, ünnepélyesen eltemették. Bauer később - tiltakozása jeléül - külön sírba temette el az asszonyt. E családi tragédiával a háta mögött a szobrász személyes ügyének tekintette a két főalak megmintázását, mert ezzel a császári ház iránti ragaszkodását fejezhette ki.

4

' Az emlékmű hat allegorikus mellékalakját az első igazán neves osztrák festő és illusztrátor, Péter Johann Nepomuk Geiger (1805—1880)

46 - 1853-tól szintén a bécsi művészeti akadémia tanára - rajzolta meg, s a szobrokat Hans Gasser (1817—1868)

47 szobrász mintázta meg. Gasser homlokegyenest eltérő múltat 42 Sprenger első jelentése 1852. május 15-én kelt, midőn az emlékmű már elkészült, s útra készen állt: „A Hentzi-emlékmű elkészítésével kapcsolatos kiadások." MKSM 2979/1852.; Az eredeti a Kriegsarchivban; a másodikat Budán, június 10-én vetette papírra: „A Hentzi-emlékmű ünnepélyes avatásának forgatókönyve, a meghívottak névsora és javaslat az emlékmű elkészítésében kiemelkedő szerepet játszó személyek kitüntetésére, valamint az ünnepség menetéről kiadott budai hadtestparancs." MKSM 3525/1852. Az eredeti a Kriegsarchivban. 43 Scharff 1852. augusztus 20-án az emlékmű felállításának és az emlékérem veretesének összköltségeiről számolt el az uralkodó kabinetirodájának: „A Hentzi-emlékművel és az emlékéremmel kapcsolatos kiadások." MKSM 5567/1852. Az eredeti a Kriegsarchivban. 44 Bécsben született és tanult. Római tanulmányútja után a császárvárosba visszatérve hamarosan a bécsi művészeti akadémia tanára lett, 1852-ben a szobrásziskola vezetőjévé nevezték ki. Munkáiból 1888-ban kiállítást is rendeztek Bécsben. A Pallas Nagy Lexikona II. k. Budapest, 1893. 745.; Allgemeines Lexikon der Bildenden Künstler. Lipcse, 1909. III. k. 67-68.; Szatmári: i. m. uo.; Aggházy, i. m. II. k. 434. p. 1841-ben készült Pietája a bécsi Belvedere Múzeumban látható ma is. 45 Bauer felesége és sógornője társaságában tartott hazafelé, midőn a császári istállók épületénél a két asszonyt golyó találta el. Felesége meghalt, sógornője pedig súlyosan megsebesült. MKSM 2979/1852. A tragikus eset pikantériája, hogy a katonaságnak tűzparancsot Albrecht főherceg, Ferenc József nagybátyja, Bécs városparancsnoka adott. A nap eseményeiről, történéseiről röviden: Bencze: i. m. 64. p. 46 Sprenger professzornak nevezi. MKSM 3525/1852. 47 1817. október 2-án, a karinthiai Gmünd mellett született. Fiatal korában feltűnő jelenség lehetett fekete, Albrecht Dürerre emlékeztető hajával, göndör kecskeszakállával. 1838-ban a bécsi,