Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 6. (Budapest, 2003)
ÉRTEKEZÉSEK, TANULMÁNYOK - CZAGA VIKTÓRIA: A Harcos Emlék – szoborsors Magyarországon. (A Hentzi-emlékmű története)
hagyott maga mögött, mint Bauer. Az akkor már ismert és jómódú művészt 1848 forradalmi lendülete magával ragadta: a bécsi egyetemi légió hadnagyaként harcolt a barikádon. A forradalom leverése után a felelősségre vonás elől rövid időre tanulmányainak egykori színhelyére, Münchenbe távozott, majd visszatérve a császárvárosba, 1850-től ő is a bécsi akadémián oktatott. Gasser igen jó kapcsolatokat ápolt a magyar művészvilággal. 48 Feltehetően 1852-ben jött először Pestre, hogy később annál többet tartózkodjon, 4 " s végül, mindössze 57 évesen meghaljon itt. Pesti művésztársai úgy emlékeztek meg róla, mint egy szeretetre méltó, „eredeti" alakról, aki szívesen időzött körükben. 50 Fridrich Roch (?-?) szobrászművész 51 az emlékmű baldachinjának ornamentikáját tervezte meg és készítette el a makettet cinkből, fából és gipszből. A kész emlékmű szobrait Kaspar Pimmeskern látta el bronzbevonattal. Budán az alapot 1842-1847 között a müncheni akadémián tanult. Szoros kapcsolatban állt a müncheni romantika képviselőjével, Ludwig Schwanthalerrel. Bécsbe visszatérve készítette „Szívfájdalom" c. szobrocskáját, amely ma a Belvedere Múzeumban látható. Kapcsolatot tartott fenn Bécsben tanuló magyar művészekkel is. Megfordult nála Lotz Károly, és dolgozott neki Izsó Miklós. Különösen sikerültek genre-szerű, allegorikus szobrai: A dunai hableány (a bécsi városi parkban), A fürdőbe lépő nimfa, többek között. Pallas Nagy Lexikona VII. k. Budapest, 1894. 839.; Hevesi, Ludwig: Osterreichische Kunst des XIX. Jahrhundert. Lipcse, 1903. 157-158. p.; Lyka Károly: Közönség és művészet a századfordulón. Budapest, 1982. 51. p.; Szatmári: i. m. 686-688. p.; Plassmeyer: i. m. 156-157. p. 48 Lyka Károly Pest-Buda „szobrász-vendégé"-nek nevezte. Lyka: i. m. uo. Megmintázta például id. Markó Károlyt, s az ő keze alól került ki és Széchenyi István legsikerültebb ábrázolása, életnagyságú mellszobra is. 1858. augusztusától járt ki Döblingbe, mintázni a grófot. Probászka László: Szoborsorsok. Budapest, 1994. 82. p. A napló először 1859. november 29-én említi, majd az utolsó, 1860. március 8-i bejegyzés: „Meglátogat... Gasser, hogy befejezzen." Széchenyi István: Napló. Vál., szerk. Oltványi Ambrus. Budapest, 1978. Egy hónap múlva eldördült a pisztolya. A mintát Izsó Miklós faragta márványba. Híres, s az egyik legismertebb szobor lett Széchenyiről, ezrével készültek róla grafikai másolatok, s terjedtek el országszerte. Vasárnapi Újság, 1899. január 30. 59. sz. Prohászka említi, hogy az eltűntnek hitt márványszobor 1989-ben bukkant fel a magyar műkincs-kereskedelemben, és 1990-ben a nagycenki múzeumba került. Prohászka: i. m. uo.; a szobrot a 30-as években még a fővárosi képtár tulajdonaként vették leltárba: BFL IV. 1413. n. Budapest Székesfőváros Számvevőségének iratai. A költségvetés városgazdálkodási tárgyai fejezeteire és a közüzemekre vonatkozó iratok. 121. kötet. A fővárosi képtár szépművészeti tárgyainak szakleltára. (A továbbiakban: BFL Bp. Szfőv. Számv. i. Szakleltár.) 49 így például 1855-ben is, midőn a budai várpalota helyreállítása folyt: azon négy művész - La Vigne, John Preleuthe, Melnitzky és a „HG monogramista" - egyike, akik ajánlatot tettek a palota előcsarnoka két fülkéjébe állítandó egy-egy allegorikus szoborra, s a tervrajzokat is elkészítették. A szobrok a Bölcsességet és az Erőt ábrázolták volna, de végül is nem készültek el. Ybl Ervin: A budai várpalota helyreállítása a XIX. század derekán. In: Tanulmányok Budapest múltjából. XI. k. 307-333., 322-323. és 330-331. p. (Ybl Ervin nem tér ki rá, de véleményem szerint a LIG monogram Hans Gassert jelöli.) 50 Elete utolsó szakaszában megélhetési viszonyai egyre rosszabbra fordultak. Műtárgyszeretete és gyűjtőszenvedélye miatt még az adósok börtönét is megjárta, majd a/, egyik kezén elhatalmasodó csontszú ellen Budán, a Lukács-fürdőben keresett gyógyulást. Halála után a hagyatékából mintegy 834 műtárgyat, közöttük 397 db saját (!) művet árvereztek el, ezek nagy részét az adósok börtönében készítette. Vasárnapi Újság, 1868. május 3. 18. sz. 217. p.; Archeológiai Értesítő, 1871. V. k. 335-336. p.; Magyar Képzőművészek Lexikona. írták dr. Szendrey János, Szentkirályi Gyula. Budapest, 1915. 1. k. 547. p.; Lyka: i. m. 51-52. p. 51 Életrajzára, munkásságára vonatkozó adatokat nem találtam.
