Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 6. (Budapest, 2003)

ÉRTEKEZÉSEK, TANULMÁNYOK - CZAGA VIKTÓRIA: A Harcos Emlék – szoborsors Magyarországon. (A Hentzi-emlékmű története)

Czaga Viktória A HARCOS EMLÉK - SZOBORSORS MAGYARORSZÁGON (A HENTZIEMEÉKMŰ TÖRTÉNETE) A forradalom és szabadságharc leverése után, a köztéri szobrokkal igencsak szegényesen ellátott Pest-Budán „egyetlen - a szó szoros értelmében vett emlékmű állt: Hentzi tábornoké a budai várban".

1 A politikai-ideológiai tartalmat hordozó emlékmű az 1849. évi májusi ostrom során elesett császári katonák és parancsnokuk helytállásának emlékét örökítette meg. Mondanivalója azonban csak a hatalom legfőbb támasza, a császári sereg számára volt. A magyar közvélemény felállítása pillanatától elutasította, s nemzeti sérelemként élte meg az általa hordozott üzenetet: a várat a magyar honvédek ellen védő, a védtelen Pestet terrorbombázásnak kitett Hentzi és katonáinak hőssé emelését. Ideológiája 1867-ig illeszkedett a rendszerbe, a kiegyezés után pedig a közös viszony érzékeny barométereként jelképezte a dualista államrend ellentmondásosságát. S, hogy 1899-ig a helyén maradhatott, jelezte: 1867-tel nem történt radikális rendszerváltás.

2 Ugyanakkor a benne rejlő propagandalehetőséget - általános elutasítottsága miatt - még a hatalom sem használta ki, azaz nem szerveztek köré hivatalos ünnepet, megemlékezést. Úgy tűnik, az uralkodó személyes hálájának ércbeöntött emlékműveként magasodott a budai várban, a nyilvánosság (közvélemény) kizárásával. A nemzet számára a hosszú békeidőben rossz emlék volt, jóllehet fizikai eltávolítására ezen idő alatt csak egyszer tettek kísérletet. Végleges eltűnése, megsemmisülése a XX. század első nagy történelmi katasztrófáját, az első világháborút követő polgári demokratikus forradalomnak lett kísérő jelensége. Sorsa - felállítása, elutasítottsága, majd lerombolása - mintha előlegezte volna mindazon XX. századi emlékművekét, szobrokét, amelyeket egy másik idegen, elnyomó hatalom emelt Magyarország fővárosában a maga - ma már tudjuk - múló dicsőségére. 1 Nagy Ildikó: Az emlékmű szobrászat kezdetei Budapesten. Szobrok és szobrászok. Budapesti Negyed: Művészet a városban. Budapest, 2001. 32-33. sz. 193. p.; „A műfaj első hazai reprezentánsa" Pótó János: Rendszerváltások és emlékművek. Uo. 224. p. 2 Pótó: uo.