Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 6. (Budapest, 2003)
ÉRTEKEZÉSEK, TANULMÁNYOK - CZAGA VIKTÓRIA: A Harcos Emlék – szoborsors Magyarországon. (A Hentzi-emlékmű története)
Tények és legendák Arthurmi Heinrich Hentzi tábornok - a korabeli értékeléssel szólva: az ausztriai birodalom „legújabb Leonidásza" 5 - életének egyes állomásairól, halálának körülményeiről legendák sora született. Származásáról például sokáig makacsul tartotta magát az a nézet, hogy magyar. A kortársak közül Kossuth 4 és Görgei is áldozatául esett ennek a tévhitnek. 5 Heinrich Hentzi valójában svájci szülők - a nemesi származású Hentzi Lajos és báró Kortisch Jozefa - gyermekeként látta meg a napvilágot, s csak (!) a születési helye Magyarország: atyja cs. kir. őrnagy Debrecenben, fia születésekor. 6 Minősítési táblázata' szerint Hentzi a bécsi hadmérnöki akadémia elvégzése után - 1804. szeptember l-jén - kezdte szolgálatát a cs. kir. hadseregben. Katonatiszt atyjához hasonlóan megjárta - Dalmácia kivételével - a Habsburg Birodalom garnizonjait, s állomáshelyein 8 kiválóan képzett várerődítési mérnökként tartották nyilván felettesei. A tiszti ranglétra fokozatain előre haladva - kadét, főhadnagy 7 , kapitány, őrnagy - 1841-ben ezredessé, 1848-ban vezérőrnaggyá nevezték ki. Negyvenévi kiváló szolgálata elismeréseként 1844-ben lovagi címet kapott, a von Arthurm előnévvel. Beszélt németül és franciául s mint a LIabsburg Birodalom katonatisztje, valamennyire magyarul, olaszul. Külföldi útjai elsősorban tanulmányutak lehettek, mert mind német területen, mind Franciaországban erődítményeket tekintett meg. Igen jó anyagi körülmények között élt, és hosszú szolgálati ideje alatt végig kitűnő egészségnek örvendett. Nem ivott, játékszenvedély nem fűtötte, adósságot nem halmozott fel, de azt is feljegyezték róla, hogy túlzott szigorúságra hajlamos, ezért nem kedvelik a hadseregben. 3 Az idézet: Der Militár-Maria-Theresien-Orden und seine Mitglieder. Összeáll. Dr. F. Hirtenfeld. Bécs, 1857. (A továbbiakban: MMTOM) 1677. p. 4 Supka Géza: 1848-1849. Budapest, 1985. 389. p. 5 Bizonyítékul szolgál Görgeinek a budai vár feladására felszólító levele. (A levélváltás ismert és sokat idézett dokumentuma a magyar szabadságharc történetének, ezért szakirodalom felsorolásától eltekintettem.) 6 Fővárosi Lapok, 1886. május 31. 150. sz.; Aggházy Kamii: Budavár bevétele 1849-ben. Szerk. és s. a. r. Hermann Róbert. Budapest, 2001. 1. kiad. I. k. 388. p. (Aggházynál tévesen szerepel, hogy Hentzi anyja Bertalan Eleonóra, ő ti. a felesége volt. Uo. 386. p.). Később már családi szálak is fűzték a magyarokhoz egyrészt felesége, másrészt testvére, Lajos révén, aki Erdélyben telepedett le, „s testestől-lelkestől derék magyar emberré vált". Uo. 397-398. p. 7 Hentzi, Heinrich vezérőrnagy (Debrecen, 1785. október 24. - Buda, 1849. május 21.) Minősítési táblázata. (A továbbiakban: Minősítési táblázat.) Az eredeti a Kriegsarchivban. Hadtörténelmi Levéltár Akvi 3260/1890. 8 Bécs, Olmütz (ma: Olomouc, Csehország), Prága, Theresienstadt (Ausztria), Komárom (ma: Komarno, Szlovákia), Innsbruck, Károlyvár (azaz Gyulafehérvár, ma: Alba Iulia, Románia), Wadowice (Galícia, Lengyelország), Eszék (ma: Osijek, Horvátország), Temesvár (ma: Timisoara, Románia), Pietole (Eszak-Itália), majd 1848. július 18-tól Krakkóban dandárparancsnok. Augusztus (17-) 25-től a péterváradi erőd - ma: Petrovaradin, Újvidékkel (Novi Sad) szemben, Jugoszlávia - parancsnoka, állomáshelyét szeptember 26-án foglalta el. 1849. május 9-től a budai vár parancsnoka. Minősítési táblázat; Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban 1848-49. Budapest, 2000. 3. kiad. 740. p.
