Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 6. (Budapest, 2003)

KIÁLLÍTÁSOK - GALVÁN KÁROLY: A Pacor család

Feleségével először Sopronban, majd Nagyváradon éltek. Nyugdíja lehetővé tette, hogy utazgassanak, üdüljenek. Felesége egy 1912-es családlátogatás során halt meg Aradon. 44 Pacor Vilmos ezt követően Budapesten élt 1922. október 5­én történt elhunytáig. „A Ludovika Akadémia Közlönyében 1876—1880-ig mint levelező tag működött, hol számos czikke jelent meg..." Munkái: 1. Taktik, Budapest, 1877. (Ujabb kiadása Losoncz, 1892.) - 2. Harcászat, Budapest, 1878. (4. átdolg. ki­adás Losoncz, 1893.) - 3. Harcászati feladatok. Arad, 1881. 4 " Pacor (II.) József Pacor József (vitéz, karstenfelsi és hegyaljai), 1869. július 13-án született Znaimban (Znoimo). Nagyapja őrnagy volt és végigküzdötte a napóleoni hábo­rúkat, édesatyja az olasz-osztrák háborúban vett részt és mint altábornagy vo­nult nyugalomba. Pacor József középiskolái után a bécsújhelyi katonai akadémi­át végezte el igen jó eredménnyel, ezt követően 1889-ben hadnaggyá nevezték ki a szegedi cs. és kir. 46. gyalogezredhez. 1893-ban főhadnaggyá lépett elő. 1894-ben igen jó eredménnyel elvégezte a bécsi hadiiskolát, mire rögtön vezér­kari szolgálatba osztották be. 1897-ben soron kívül századossá léptették elő, majd 1899-ben vezérkari századossá nevezték ki. Mint ilyen 1903 májusig a ve­zérkar vasúti osztályában, majd a kassai VI. hadtestparancsnokságnál teljesített szolgálatot. 1905-ben igen jó eredménnyel a vezérkari törzstiszti vizsgát tette le. 1906-ben vezérkari őrnaggyá, 1909-ben pedig alezredessé nevezték ki. 1910-191 l-ben a komáromi cs. és kir. 33. gyaloghadosztály vezérkari főnöke volt, majd mint zászlóaljparancsnok csapatszolgálatot teljesített. 1912-ben ve­zérkari ezredes és a bécsi törzstiszti tanfolyam tanára lett, 1913-ban ismét csa­patszolgálatra vonult be a bécsi cs. és kir. 82. gyalogezredhez. Mint a cs. és kir. 48. gyalogezred parancsnoka vonult a háború kitörésekor az északi frontra, ahol végigküzdötte a győzedelmes krasniki és lublini csatákat. Kiválóan vitéz és ered­ményes magatartásáért a Vaskorona-rendet kapta meg a hadiékítménnyel és a kardokkal. Mint a 33. gyalogdandár parancsnoka vett részt a kárpáti véres hús­véti csatában, majd a gorlicei áttörés után az üldözőharcokban. Az olasz hadüze­net után dandárát Karintiába vezényelték, ahol különböző frontrészeken vívott harcokat. O volt az egyedüli parancsnok, aki akkor olasz területet - a Mte Peralbát - tartott megszállva. A doberdói fennsíkon a védővonal egyik legnehe­zebb részén az óriási túlerővel megrohamozott állásokat is sziklaszilárdan védte. 1916-ban a m. kir. 209. népfelkelő dandárt vezényelte a montenegrói hadszín­téren, majd az Isonzó-fronton. 1916-ban tábornokká nevezték ki. 1917-ben a bukovinai fronton harcolt mint a 62. gyalogdandár parancsnoka. 1918-ban dandárával a piavei szakasz védelmét vette át az olasz hadszíntéren, ahol június 15-én kierőszakolta a piavei átkelést, elfoglalta a Montello zömét, azt szakadat­44 Magyar és német nyelvű gyászjelentés. OSZK Plakát- és aprónyomtatványtár. 45 Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. X. k. Budapest, 1905. 78-80. hasáb.

Next

/
Thumbnails
Contents