Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 6. (Budapest, 2003)
GYŰJTEMÉNYI - ÉS MŰHELYMUNKA - BACZONI TAMÁS: Az 1987 M. ejtőernyős hadi- (gyakorló) öltözet. A Magyar Honvédség (Néphadsereg) első terepszínű egyenruhája
(szintén kivehető steppelt vattás béléssel) elől villámzárral záródott, a vállon két gumiszalaggal bélelt pánt tartotta, két hólozott combzsebbel és két függőleges nyílású oldalzsebbel készült, utóbbiak egyben benyúlási lehetőséget is nyújtottak a téli ruházat alatt viselt nyári ruházat nadrágjának felső zsebeibe. A zsebek villámzárral záródtak. Bokánál kettős gumiszalag szorította össze a nadrágszárakat. Érdekesség, hogy bár a téli öltözet kivehető béléssel készült, a szabályzat nem adott lehetőséget átmeneti időszakban a bélés nélküli viselésre. Kétféle hordmód volt engedélyezve: 1. téli zubbony zárt gallérral; 2. téli zubbony nyitott gallérral (a hivatásos és továbbszolgáló állomány gyakorlóinge zárt gallérral). Az 1987 M. ejtőernyős gyakorlóöltözet a maga korában - különösen magyar viszonylatban - korszerűnek számított, célszerű szabásával, kellemes viselhetőségű anyagával és főleg megkülönböztető színével elnyerte a katonák tetszését is, így a gyakorlati funkciók mellett „ideológiai elvárásokat" is teljesített. A Néphadsereg (Honvédség) életével foglalkozó kiadványokból innentől nem hiányozhattak a terepszínű egyenruhát viselő (esetenként terepszínűre mázolt arccal megjelenő) ejtőernyősök, felderítők. Az öltözet hiányosságai: a kabát nyitott ujja, a műszőrme gallér, a nadrágon a térd- és üleperősítő foltok hiánya (ami csökkentette a viselési időtartamot), valamint, hogy néhány mosás után az anyag színe erősen kifakult, nem befolyásolták az ejtőernyős gyakorló közkedveltségét. A színminta jó kiválasztását az is bizonyítja, hogy a megfelelő álcázóhatás mellett esztétikailag is jó képet mutatott (még kifakult állapotban is), ugyanakkor tükrözte a magyar terepszín-hagyományokat. Alig egy évtizedes használat után azonban, a rendszerváltást követően s főleg a NATO csatlakozás kapcsán, az 1987 M. ejtőernyős gyakorlóöltözetnek bealkonyult. A 49/82 M. háromszínnyomásos terepszínt a 90 M. négyszínnyomásos terepszín váltotta fel, mely jelezve az új szövetséges iránti elkötelezettséget, az amerikai „woodland" és az angol „DPM" terepszínt utánozta. A 87 M. ejtőernyős gyakorlóöltözet a „Kihordás alatt lévő öltözetek és ruházati cikkek" rovatba került az újonnan megjelent öltözködési utasításban. 7 A meglévő készletek jelentős részét pedig átcsoportosították a BM Határőrséghez, ahol ezt rendszeresítették gyakorlóöltözetként, bár napjainkban úgy tűnik a határőrök is áttérnek a négyszínnyomású terepszínű egyenruhára. A 87 M. ejtőernyős gyakorlóruha leváltására a 93 M. ejtőernyős gyakorlóruhát állították rendszerbe, mely szabásában megegyezik elődjével, színe azonban az új négyszínnyomású terepszín. Fél évszázad múltán a „hagyományos" magyar terepszín úgy tűnik végleg „kikopik" a honvédségi használatból, s a továbbiakban a militaria-mániások, gyűjtők, múzeumok és hétvégi telektulajonosok ruhatárának tartozéka lesz... A 87 M. ejtőernyős (hadi-)gyakorlóöltözet mindazonáltal mérföldkövet jelentett a magyar katonai öltözködésben, hiszen az első koncepcionálisan terepszínű egyenruhát tisztelhetjük benne. 7 19/1998.(XII. 16.) HM rendelet a Magyar Honvédség Öltözködési Szabályzatának kiadásáról. Honvédségi Közlöny, 1999. január 31. VII. fejezet.
