Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 6. (Budapest, 2003)
GYŰJTEMÉNYI - ÉS MŰHELYMUNKA - BACZONI TAMÁS: Az 1987 M. ejtőernyős hadi- (gyakorló) öltözet. A Magyar Honvédség (Néphadsereg) első terepszínű egyenruhája
A MAGYAR HONVÉDSÉG ELSŐ TEREPSZÍNŰ EGYENRUHÁJA 229 Az események nem álltak meg, s az első „igazi" terepszínű egyenruhákat alig két év elteltével, 1987-ben vezették be, egy új öltözködési koncepció keretében, mely a különleges csapatoknak különleges gyakorlóöltözetet szánt, mind színben, mind szabásban. így kaptak az ejtőernyősök és repülőszerelők terepszínű gyakorlóöltözetet, a hadihajósok pedig sötétkéket, jóllehet kevéssé érthető, hogy a repülőszerelőknek miért volt szüksége terepszínű ruházatra. A 87 M. ejtőernyős hadi- (gyakorló)öltözet nyári és téli készletből állt, a nyári készlethez zubbony és nadrág, a téli készlethez kivehető bélésű kabát és kivehető bélésű mellesnadrág tartozott. A nyári gyakorlóöltözet szabásában a 65 M. ejtőernyős gyakorlóöltözetet követte, a zubbony zárt gallérral, vállpántokkal és két húzózáras mellzsebbel készült. A korábbi rejtett gombolást azonban nyomókapcsok váltották fel, mind az eleje részén, mind az ujjak végén, illetve a vállpántoknál. A vállpántok karra gombolási lehetősége megszűnt (a 65 M. ejtőernyős gyakorlózubbonyon a vállpántokat kétoldalt lehajtva, egy-egy gombbal a karra lehetett gombolni, hogy a vállpánton hordott váll-lapok ne akadjanak az ejtőernyő hevedereibe), helyette a bal felkaron két tépőzárcsíkot alkalmaztak, melyre a 83 M. repülő-hajózó ruhán már korábban használt kar-rendfokozati jeleket lehetett felerősíteni. A vállpántok így tulajdonképpen minden gyakorlati jelentőségüket elveszítették, a tervezők valamiért azonban mégis megtartották őket. A zubbonyt a 65 M. gyakorlóöltözet koncepciója szerint a nadrágba tűrve kellett hordani. A nadrág két rátett felső zsebbel és két rátett, hólozott combzsebbel készült, minden zseb villámzárral záródott. A bokánál kettős gumipánt szorította össze a nadrágot, melyet az eddigiektől eltérően nem a bakancsba tűrve, hanem kívül kellett hordani. A nyári öltözetnek háromféle hordmód-változatát engedélyezte a szabályzat 6 (nyári és átmeneti időszakban): 1. zubbony nyitott gallérral, az ing gallérja kihajtva a zubbony gallérjára; 2. zubbony nyitott gallérral, ing nélkül; 3. zubbony nélkül, felgyűrt ujjú inggel. Az öltözethez terepszínű inget nem rendszeresítettek, a „normál" zöld gyakorlóinggel kellett hordani, illetve a második változatnál zöld atlétatrikóval. A téli öltözet kabátja két ferdén bevágott mellzsebbel és két ferdén bevágott alsó zsebbel készült, a mellzsebek villámzárral záródtak. Az elejerész szintén villámzárral záródott, a nyaknál és alul egy-egy nyomókapcsos szalag erősítette meg a záródást. A vállrészt belül nejlonnal bélelték, a csapadék elleni védelem fokozására. A kabáthoz steppelt vattás bélés tartozott, széles műszőrme gallérral, mely nem nevezhető sem praktikusnak, sem esztétikusnak, de a szovjet mintára elterjedt műszőrme gallérok még sokáig kiirthatatlanok maradtak a magyar egyenruhatervezők képzeletéből. Vállpántjai ugyanúgy funkció nélkül maradtak, mint a zubbonyéi, a rendfokozati jelzést itt is a bal felkaron kellett viselni. A kabát (hivatalos elnevezése: téli zubbony) egyetlen szembetűnő hiányossága, hogy az ujjvégek nem szűkíthetők, pedig ezt egyszerű patentkapcsos szalagokkal meg lehetett volna oldani. így használat közben a szabadon lebegő kabátujj akár balesetveszélyes is lehet, de a hideg és a nedvesség mindenképpen behatol rajta. A mellesnadrág 6 Ált/205. A Magyar Néphadsereg öltözködési szabályzata, HM 1987. 19-20. p.
