Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 6. (Budapest, 2003)

GYŰJTEMÉNYI - ÉS MŰHELYMUNKA - BACZONI TAMÁS: Az 1987 M. ejtőernyős hadi- (gyakorló) öltözet. A Magyar Honvédség (Néphadsereg) első terepszínű egyenruhája

került a terepszínű egyenruhák használata. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság által 1971-ben készített „A fegyveres erők ruházata" című tanulmány „különleges igények" címszó alatt fogalmazta meg a „felderítéssel szembeni rejtés"

1 kívánalmát a következőképpen: „A terephez alkalmazkodó rejtés új színezési technológiával lesz megoldható."

2 A terepszínű egyenruha bevezetését konkrétan a páncélos és az ejtőernyős gyakorlóruhánál ajánlják: „Ezen kívül szükséges a terephez alkalmazkodó tereptarka mimikri színezés a megfelelő rejtés biztosítására."

3 Az ejtőernyős gyakorlóruha teljesen érthető, hiszen a Magyar Néphadsereg ejtőernyőseinek főleg mélységi felderítő szerepkörben kellett volna helytállniuk egy esetleges konfliktusban. Kevésbé érthető, hogy miért pont a páncélosoknak lett volna szüksége terepszínű gyakorlóruhára (általában sötét színű kezeslábas célszerűbb erre a feladatra). A megfelelő terepszín kiválasztását feltehetően több kísérlet előzte meg, erre enged következtetni az a fennmaradt kísérleti ejtőernyős zubbony, mely négyszínnyomásos „falevél" mintázattal készült, s amelyet végül nem rendszeresítettek.

4 Mire a javaslat megvalósult, több mint egy évtized telt el. Az 1980as évek elején vezettek be újra terepszínű cikkeket

1 a Néphadsereg részére, színmintázatul az 1949 M. háromszínnyomásos terepszín felújított változatát választva. Nem tudni, hogy ki(k) és miért döntött(ek) a „hagyományos" magyar terepszín mintázat felújítása mellett, mindenesetre tény, hogy maradt a háromszínnyomású terepszín. Az öltözködési koncepció azonban egyelőre nem változott, a ruházati cikkek (őrruha, felderítő kezeslábas, esőruha) mind a „normál" gyakorlóruházat fölötti viselésre készültek. Az az igény azonban, hogy az „elit"nek számító ejtőernyős (felderítő) csapatnemet - kitüntetett státusukat öltözködésükben is megjelenítő - terepszínű egyenruhával lássák el, már megmutatkozott az 1985. április negyediki díszszemlén, amikor a felvonuló ejtőernyős díszalegységet a nemrégiben bevezetett (s később a repülőszerelők részére kiadott) terepszínű nylon esővédő ruházattal látták el, mely sem díszelgő, sem ejtőernyős szakfeladatok ellátására nem volt különösebben alkalmas, de akkor (még) nem állt más rendelkezésre, s a díszszemle közönsége „végre" terepszínbe öltöztetett magyar katonákat láthatott. így ez az esővédő öltözet volt az első nyilvánosság előtt megjelenő magyar terepszínű egyenruha(pótló), új korszakot nyitva a magyar katonai öltözködés történetében. A folyamatra nyilvánvalóan hatást gyakorolt az is, hogy a „Nagy Testvér", a szovjet hadsereg ejtőernyősei számára 1982-ben terepszínű gyakorlóöltözet rendszeresítettek. 1 A fegyveres erők ruházata. Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság, Budapest, 1971. II. k. 6. p. 2 Uo. 7. p. 3 Uo. 30. p. 4 Ez a kísérleti példány a MH REK Hadtáp Szakgyűjteményében található. Szabásában a 65 M. ejtőernyős zubbonyt követi, színmintázata a 60-as évek végétől a vegyvédelmi ruhákon és tüzérségi ponyvákon használt négyszínnyomásos „falevél" mintázatra emlékeztet. Bár a ruhadarabban évszám nem található, formai jegyei alapján az 1970-es évek első felére datálható. 5 A 82 M. őrruhát, a 82 M. védőfelszerelést (hálózsák és esőgallér-készlet), kétrészes esővédő öltözetet és tiszti hálózsák huzatot.