Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 6. (Budapest, 2003)

GYŰJTEMÉNYI - ÉS MŰHELYMUNKA - SALLAY GERGELY PÁL: "Hősök jutalma." Hivatalos állami első világháborús emlékjelek a Hadtörténeti Múzeumban

az újjászületést, a halhatatlanságot szimbolizálják. Kisfaludi Stróbl Zsigmond művészi éremtervének, a szép kivitelnek és ezüst színének köszönhetően a kitüntetés kiemelkedik a háborús emlékjelek sorából. A magyar éremhez jellegében leginkább a Bolgár Háborús Emlékérem hasonlít, hiszen előlapja a cári koronával fedett nemzeti címerpajzs mögött két keresztbe tett kardot ábrázol. A hátoldalán elhelyezett búzakalászok és rózsaszálak azonban sokkal inkább nemzeti jelképek, mint általános szimbólumok. Az Osztrák Háborús Emlékérem és a Tiroli Tartományi Emlékérem előlapjai egyaránt sast ábrázolnak (Ausztria esetében címertartó, Tirol esetében címerkép), hátlapjukon pedig tölgykoszorú - a hősiesség, a bátorság, a bajtársiasság kifejezője - fut körbe. A Német Világháborús Érdemkereszt jelképtára - fokozattól függően - mindössze babér- és tölgykoszorúból, illetve kardokból áll. Az osztrák-magyar Háborús Emlékkereszt szimbolikái szempontból is a vizsgált kitüntetések érdekes színfoltja. Előlapjának I. (TV.) Károlyt megörökítő képe elüt az emberábrázolást mellőző - előbb tárgyalt - öt éremétől, hátoldalának középponti eleme pedig egy fogaskerék, amely az eléhelyezett karddal a katonai vitézség és a technika háborúban játszott - egyformán fontos - szerepét volt hivatott bemutatni. A bolgár, magyar, német és osztrák emlékérmek szalagjai mind a nemzeti színeket propagálják. Felirataik az Antant érmeihez képest igen tömörek. A Bolgár Háborús Emlékérmen és a Német Világháborús Emlékkereszten például kizárólag a két ország háborús részvételét meghatározó évszámok láthatók, de a magyar és osztrák érem is csak egy-egy rövid jelszót („FÜR OSTERREICH" [Ausztriáért], illetve „PRO DEO ET PATRIA" [Istenért és hazáért]) tüntet fel. A két jelszó jellege azonos, különbség azonban, hogy az egyik a nemzeti nyelven, a másik latinul van megfogalmazva. Magyarország ezzel minden bizonnyal az I. (IV.) Károly által teremtett monarchiás hagyományokat kívánta követni, szemben Ausztriával, ahol sokkal inkább Ferenc József német feliratai voltak népszerűek. (A meg nem alapított osztrák-magyar Háborús Emlékkereszt latin körirata is az 1917-1918-as gyakorlatnak felelt meg.) Az egyetlen hosszabb felirat a Tiroli Tartományi Emlékérem hátoldalán látható, természetesen németül. Összességében megállapíthatjuk, hogy a győztes hatalmak által alapított emlékérmek mind a szimbólumok használata, mind a feliratok alkalmazása terén bátrabbak a Központi Hatalmak utódállamaiénál. Ez egyfelől arra a bizonytalanságra és óvatosságra vezethető vissza, amely a vesztes oldalt jellemezte, másfelől arra a lelkes, győzelmi mámoros légkörre, amely az Antant országait áthatotta. Mindez nem jelenti azt, hogy művészi szempontból a győztesek érmei nívósabbak lennének, sőt, számos esetben a háború után közvetlenül kiadott kitüntetések ábrázolásai kevésbé kiforrottak, mint az egy évtizeddel később alapított háborús emlékérmek. Bizonyos általános jelképek mindkét katonai szövetség oldalán feltűnnek az emlékjelek elő- és hátlapjain. Ilyenek a babér-, tölgyágak és koszorúk, a kardok vagy az egyes országokat megtestesítő címerek, címerképek. Mások - értelemszerűen - csak a győzteseknél fordulnak elő: ilyen Viktória és az országokat győzelemre vezető uralkodók vagy az igazság egyetemes szimbóluma, a sötétséget legyőző nap. A feliratokra érdemes külön kitérni, hiszen ezek minden kétséget kizáróan, verbálisan fejezik ki a kibocsátó ország álláspontját.