Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 6. (Budapest, 2003)

ÉRTEKEZÉSEK, TANULMÁNYOK - BABUCS ZOLTÁN: A m. kir. 2. honvéd tábori póthadosztály a magyarországi harcokban (1944. VIII. 26-1945. I. 12.)

visszaverte."

135 Szászlekencéről az oroszok Csolt irányába nyomták vissza a 22/II-eseket 1944. október 15- 16-án. 1944. október 16-án a 22/11. gyalog tábori pótzászlóalj parancsnoka újabb haditettet hajtott végre: „...Csolt K-en túlerejű ellenség bal szomszédjánál betört és saját védőállását felgöngyölítés veszélyeztette. Erőinek célszerű csoportosításával és kis tartalékával, személyes vitéz példaadással az ellenséget térnyerésében megállította és a védőállást a megparancsolt időpontig tartotta.'"

36 Még aznap este a csoki Lápos-hídon keresztül a túlerejű ellenség elől Nagysomkútra hátráltak vissza, majd október 17-18-án Barlafalura, ahol a település egy részét már a Maros felé nyomuló oroszok birtokolták. A póthadosztály sikeres visszavonulását biztosítandó, a 22/11. gyalog tábori pótzászlóaljat ellenlökésre rendelték október 19-én, este 11 órakor. Sebő főhadnagy visszaemlékezése szerint: „Igen nehéz leírni ezt az éjszakát a maga valóságában... Villámlottak a gránátbecsapódások, itt-ott tüzet is fogott a szalma-széna pajta. Égni kezdett, de erre szükség is volt, mert ezek tüzénél lehetett valamit látni... Fegyverropogás, kézigránát-robbanások, hajrá-kiáltások, sikolyok vegyültek az éjszakába. Még a falu felével sem végeztünk, mikor már reszketett kezünk-lábunk a fáradtságtól, a félelemtől! Hideg volt az éjszaka, de senki nem fázott. Az embereim arca mocskos, fekete, izzadt volt, nehezen lehetett felismerni az éj sötétjében, hogy ki kicsoda."

137 A barlafalui küzdelmet jól dokumentálja Sebő főhadnagy újabb kitüntetési adományozási okirata: „1944. X. 20-án Barlafalu-ban a védőálláson keresztül betört ellenséget éjszaka 6 óra hosszat tartó folytatólagos ellentámadással személyes vitéz példaadás mellett házról házra visszaverte. A következő napon, Szamosveresmarttól Dk-re az elrendelt ellenségről való leváláskor a szomszédoknál az ellenséges páncélos támadás a tervszerű leválást felborítani látszott, miértis zászlóaljával az állásban 2 órával tovább kitartott, hogy a leválás tervszerűségét ismét helyreállítsa."

138 A folyamatos, pihenő nélküli visszavonulás igen nyomasztólag hatott a zászlóaljra, mivel az elmúlt napok során a hadosztály állandó utóvédjét képezték. Szatmárnémetibe 1944. október 23-án érkeztek be, a visszavonulás körülményeiről a zászlóaljparancsnok így írt: „...a sötétség beállt... 50 lépésenként irányegyeztetést végeztem a korábban térképről levett tájolóirányban. A zászlóalj libasorban, egymás puskáját fogva haladt. A köpenyem takarásában végeztem - iránytűvel - a térkép azonosítását s az újabb irány kitűzését. A fényt gyufa szolgáltatta, jól letakarva."

139 A következő napokban Ofehértó-Napkor-Oros érintésével, Sóstó irányából érték el Nyíregyházát. „Szabályszerű helységharc kezdődött el, és így a kijelölt házsorok kerültek egymás után sorra. A legtöbbjéből a harci zaj, főleg kézigrá135 Sebő Ödön főhadnagy, a 22/11. gyalog tábori pótzászlóalj parancsnokának kitüntetési okirata (Bronz Signum Laudis hadiszalagon a kardokkal). 1944. X. 30. Sebő, 1999. 211. p. 136 Sebő Ödön főhadnagy, a 22/11. gyalog tábori pótzászlóalj parancsnokának kitüntetési okirata (Ezüst Signum Laudis hadiszalagon a kardokkal). 1944. XI. 7. Uo. 216. p. 137 Uo. 221-222. p. 138 Sebő Ödön főhadnagy, a 22/11. gyalog tábori pótzászlóalj parancsnokának kitüntetési okirata (Magyar Érdemrend Lovagkeresztje hadiszalagon a kardokkal). 1944. XI. 20. Uo. 224. p. 139 Uo. 225-226. p.