Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 6. (Budapest, 2003)

ÉRTEKEZÉSEK, TANULMÁNYOK - BABUCS ZOLTÁN: A m. kir. 2. honvéd tábori póthadosztály a magyarországi harcokban (1944. VIII. 26-1945. I. 12.)

nát-robbanás hallatára a legtöbb orosz elmenekült, de ők sem tudták, hogy jó irányba-e."

140 Nyíregyházáról Rakamaz-Tokaj érintésével keltek át a Tiszán. Ekkor kapták a parancsot, hogy az ezredparancsnok harcálláspontján gyülekező van. „...elrendelte a tanya előtti térségen a zászlóaljak felsorakozását kettes vonalban. Középen az én II. zászlóaljam igen hosszú sorban, mindkét oldalamon (I. és III. zlj.) kicsinyke zászlóalj. Most szemmel látható volt, hogy tulajdonképpen az én II. zászlóaljam volt az ezred, a nehézfegyver századával... a távbeszélő szakasszal és a zászlóaljtörzzsel. Még ekkor sem sejtettem, mi oka lehet, hogy ilyen helyzetben, amikor bármely pillanatban ránk támadhatnak, akkor mi sorakozunk."

141 Végül kiderült, hogy Szálasira kell fölesküdniük. Sebő főhadnagy visszaemlékezése szerint: „...kimentünk az ezred elé, segédtisztemnek megparancsoltam, hogy a legénység engem figyeljen, ha én nem nyitom ki a számat, akkor ők se tegyék. Ezt nem kellett kétszer mondani, az ezredes úr olvasta az eskü szövegét, amire halotti csönd volt a válasz."

142 A következő napokban Tokaj-Báj-Prügy-Mezőzombor-Tállya-Ond-Szerencs vonalon védekezett a 22. gyalog tábori pótezred. Bájnál a 22/11. gyalog tábori pótzászlóalj a község szélén lévő kastélyban került elszállásolásra, míg az ezredtörzs a falu egyik mellékutcájába települt. Az oroszok több ízben próbáltak hídfőt kiépíteni a Tisza jobbpartján, de kísérleteiket folyamatosan meghiúsították a honvédek. Az orosz gyalogság több partraszállási kísérletet hajtott végre védőkörletükben, de aknavetőtűzzel hatásosan visszaverték azokat. Az ellenséges tüzérség azonban megtette hatását, mivel a tervezett hídfőállásokat napokon keresztül lőtte. A gyalogságuk ennek köszönhetően megvetette lábát a Tisza jobbpartján, s a harcok kiújultak. Sebő főhadnagy egyik nap parancsot kapott arra, hogy szinte kiképzetlen leventékkel megerősített zászlóaljával Tiszatardos-Tiszaladány felé előrenyomulva, tisztítsa meg az orosz kiépülőfélben lévő hídfőállását. „A támadást a gátőrházból indítottam, az egység csatárláncban haladt, velem egy sorban. Nálam egy német gyártmányú géppisztoly és egy kenyérzsáknyi kézigránát a régebbi bevált szokásomhoz híven... A terep teljesen nyílt, enyhe köd tette homályossá a messzire való látást, ezért úgy ment előre a támadás, mintha szellemek meneteltek volna a sejtelmes ködben halált hozó törtetéssel. Eddig csend volt, de egypár óra múlva, mintha az orosz tüzérséget valaki felébresztette volna, a belátható szabad mezőt elárasztották tűzcsapásaikkal, tőlem jobbra-balra közepes ágyúk lövedékei robbantak és csináltak gránáttölcséreket."

143 Kisebb orosz egységeket ugrasztottak szét, fegyvereket zsákmányolva, s feladatukat sikerrel végrehajtották.

144 140 Sebő, 1999. 231. p. 141 Uo. 233. p. 142 Uo. 234. p.; Szőts Dániel visszaemlékezésében is az szerepel, hogy zászlóaljuk Szálasira nem esküdött föl. Szőts, 1999. 58. p. 143 Sebő, 1999. 239 p. 144 Uo. 240. p. Ugyanitt emlékezett vissza arra Sebő főhadnagy, hogy a tiszamenti gátőrház udvarán állásban lévő aknavetői közül az egyik rátöltés következtében felrobbant, súlyos veszteségeket okozva a kezelőknek. Uo. 241. p.