Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 6. (Budapest, 2003)

ÉRTEKEZÉSEK, TANULMÁNYOK - BABUCS ZOLTÁN: A m. kir. 2. honvéd tábori póthadosztály a magyarországi harcokban (1944. VIII. 26-1945. I. 12.)

Sebő főhadnagy írta visszaemlékezéseiben, hogy 1944. október l-jén a Görgény-pataknál találkozott egy 22/11. gyalog tábori pótzászlóaljbeli honvéddel, akitől megtudta, hogy: „...ők egy zászlóalj maradványa, a jelenlegi létszámuk 80 fő... Zászlóaljparancsnokuk egy igen vitéz és bátor főhadnagy [Mecsekfalvi István - B. Z.]... A katona azt is elmondta, hogy ha a főhadnagy úr bátorsága tovább tart, akkor rövidesen valamennyien elfogynak."

131 A 2 2-esek is több ízben kaptak feltöltést. így 1944. október 4-én Kerlésnél olvasztották be: Szőts Dániel karpaszományos tizedes

132 századát (11. székely határőr zászlóalj) is a 22/11. gyalog tábori pótzászlóaljba. Visszaemlékezése szerint: „Már Désnél ismét harcolnunk kellett. A dési vasútállomással szemben lévő völgyből hamar kiszorítottak a túlerőben lévő orosz csapatok. Hiába robbantották fel a németek a Szamos-hidat, a folyón először mi gyalogoltunk át, majd követtek az oroszok is. Szegény Szamos, annyi lövést kapott, csak úgy sistergett."

133 A 22/II-esek 1944. október 14-én Nagysomkút mellett, Kiscsoltnál ásták be magukat, ahol másnap értesültek a Kormányzó szózatáról. A béke-hangulat nem sokáig tartott. „Hajnalban kürtszó ébresztett fel, gyülekezőt fújt. Böbl Gyula ezredes lóháton ült, rácsapott a jobb, majd a bal zsebére és kiáltotta: - Jobb zsebemben nagy ezüst, bal zsebemben kis ezüst, mindenki kap, gyerünk tovább. Nincs veszve a háború. Vissza a lövészárokba! Szomorúan mentünk vissza a tetves gödrökbe. Ettől kezdve szakaszunk jobb és bal szárnyán német katonák voltak. Mindhiába. A hurokból ki kellett jutni, most már a Wehmacht-fiúkkal együtt. Szatmárnémetit elhagytuk, amikor október 25-én Nagykároly is elesett."

134 Sebő Ödön határvadász főhadnagy alakulatával 1944. október elején került a 22/11. gyalog tábori pótzászlóalj kötelékébe. Egy lövészgödörben vette át a pótzászlóalj parancsnokságát az őt felkereső ezredparancsnoktól, az alábbi szavak kíséretében: „Harkay ezredes vagyok a 22. gyalog tábori pótezred parancsnoka, és mivel a II. zászlóaljam teljes egészében megsemmisült, téged nevezlek ki a 22/11. zászlóalj parancsnokának. Röviden szedd össze egységedet, menet Szászlekence község, ott megkapod a további parancsokat." Százlekencén október 11-én este kezdték meg állásaik kiépítését. „A századokat magam helyeztem személyesen védő-, illetve tüzelőállásba, egyenként megmutatva mindenkinek, hogy »itt beásni, arccal arra«..." Zászlóaljparancsnoki harcálláspontját arcvonaluk közepén, egy kukoricásban helyezte el. Október 13-án „...Szászlekencé-től E-ra túlerejű ellenség védőkörletébe betört. Oldalazó magaslati reteszállást foglalt, eredményes tűzvezetésével az ellenséget megállította és ezután személyes vitéz példaadással, mint zászlóaljparancsnok az ellenséget 131 Sebő, 1999. 202. p. 132 Szőts Dániel (/Marosvásárhely, 1925. I. 31., Nagy Ibolya - ) karpaszományos tizetles. 1944. VIII. 26-tól a 11. székely határőr-zászlóalj kötelékében harcolt Erdélyben, majd alakulata maradéka a 22/11. gyalog tábori pótzászlóaljba olvadt be. Makrancnál sebesült meg 1945. I. 8-án, majd az 546. számú vegyes hadikórházban ápolták. 1945. III. 24-én a bősárkányi 3. gyalogos kiképző és felszerelési központhoz került. Amerikai hadifogságba Linzben került 1945. V. 5-én, mint a 805/LV. munkás zászlóalj 2. századának tagja. KI. 133 Szőts Dániel: Sohasem felejtem el. Sepsiszentgyörgy, 1999. (a továbbiakban: Szőts, 1999.) 56-57. p. 134 Szőts, 1999. 58. p.