Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 6. (Budapest, 2003)
ÉRTEKEZÉSEK, TANULMÁNYOK - CZAGA VIKTÓRIA: A Harcos Emlék – szoborsors Magyarországon. (A Hentzi-emlékmű története)
A fényképfelvételek keletkezésének bemutatásához időben vissza kell ugornunk 1915-re, amikor Budapest Székesfőváros Tanácsa határozatot hozott a háborúra vonatkozó nyomtatványok, képek, tárgyak, fényképek stb. gyűjtéséről. A következő évben pedig a Székesfővárosi Múzeum vezetője kérte a cs. és kir. IV. hadtestparancsnokságot, hogy 7 állítsanak ki „Müllner János 121 úrnak egy Budapestre szóló általános fényképezési engedélyt," amelynek alapján minden, „a főváros területén előforduló s a háborúval kapcsolatos jeleneteket" a Múzeum számára lefényképezhet. 122 A felsorolt objektumok 123 között a cs. és kir. hadapródiskola nem szerepelt, de Müllner, aki ezek után engedéllyel fényképezte a háborús Budapest életét, s akinek számtalan felvétele őrzi 1918 október-novemberének mozgalmas napjait, in situ készített felvételeket a megcsonkított emlékműről, a hadapródiskola udvarán. 124 Úgy tűnik, az iskola parancsnoksága november 1 -jén tehetetlenül szemlélte Tolnay(ék) ténykedését. A síremlék megrongálását nem tudta megakadályozni, de pár nappal később sikerült további sorsát hivatalos útra terelni. November 13-án jegyzőkönyvet 12 ' vettek fel az emlékmű állapotáról, és megküldték a magyar hadügyminiszternek, a közös hadügyminisztériumnak, továbbá a főváros katonai parancsnokságának, és utasítást kértek a további teendőkre nézve. A három katonai hatóság közül a legilletékesebb, a főváros katonai parancsnoksága egy, az emlékmű maradványainak hasznosítására javaslatot tevő bizottságot v állított fel. A bizottság javaslata a fővárosi tanács számára tartogatott nem kis meglepetést. Nem tartalmazott ugyanis kevesebbet, mint hogy az emlékmű kerüljön át a főváros tulajdonába, megcsonkított főalakjait - a haldokló harcost és az angyalt -, valamint a Hentzi és Alnoch hősi halálát és az elesett császári katonák neveit megörökítő feliratokat eltávolítva, az emlékmű maradványait használják fel „a nemzeti nagy átalakulás eseményére vonatkozó szobormű" készítésére. 126 A budapesti katonai parancsnokság által megszólított fővárosi vezetés megindította a hivatalos eljárást a csonkaszobor tulajdonjogának és felhasználása lehetőségeinek kivizsgálására. Elöljáróban szakértői véleményt kért a fővárosi műemlékek felügyelőjétől, Róna József szobrászművésztől. 127 Miután az ő javas121 Müllner (1870-1925) a magyar fotóriporterek első nemzedékének egyik legkiválóbb tagja, 1894 óta jelentek meg fényképei a lapokban. Fénnyel írott történelem. Magyarország fotókrónikája 1845-2000. Szerk. Jtilsovszky Katalin, Stemlemé Balog Ilona. Budapest, 2000. 122 Baróti Judit: A Budapesti Történeti Múzeum fényképgyűjteménye. Történeti Múzeumi Közlemények, Budapest, 1984. 1-2. sz. 84. p. 123 Az engedélyt 1.) a hűvösvölgyi villamos-végállomás és a Kovácsi-rét között lévő, a közönség részére átjárásra engedélyezett drótakadályra, az átjáró közönséggel; 2.) a Keleti pályaudvarra érkező katonák; 3.) a Tattersaalban lévő lókórházra; 4.) egy népfelkelő laktanyára; 5.) az idegen katonák budapesti gyűjtőhelyére és 6.) hadikórházakra vonatkozott. Baróti: i. m. uo. 124 A felvételeken jól látható, hogy iMüllner a szétszedés előtt álló, már felállványozott emlékművet fotózta le. A két felvételt a Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeumának fotótára őrzi, 13127-7., illetve 286/1919-7 lt. számon. Ugyancsak a Kiscelli Múzeumban őrzött fejen ütésnyomok láthatóak, valamint egy - csákánytól eredő (?) - lyuk a sisakon. 125 Az iskola udvarán leszerelt szoborrészekről is készült jegyzőkönyv, amely a szobordarabokkal együtt a Nemzeti Múzeumba került. Ennek a jegyzőkönyvnek nem sikerült nyomára akadnom. 126 Lásd a 128. jegyzetet! 127 Róna József (1861-1940), az egykori pesti kőfaragó inas 1879 és 1885 között Bécsben Flellmer és Zumbusch tanítványa volt. Ahhoz a szobrásznemzedékhez tartozott, akik még személyesen
