Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 6. (Budapest, 2003)

ÉRTEKEZÉSEK, TANULMÁNYOK - CZAGA VIKTÓRIA: A Harcos Emlék – szoborsors Magyarországon. (A Hentzi-emlékmű története)

lata lett irányadó a tanács számára a Harcos Emlék további sorsát illetően, idézzük pontról pontra levelét:

128 „A Hentzi szobor eltávolítása vagy áthelyezése és átalakítására nézve, van szerencsém véleményemet a következőkben kifejteni: A katonai parancsnokságnak egy kiküldött bizottsága az emlékművet a főváros rendelkezésére akarja bocsátani oly célból, »hogy azt megfelelő helyen felállítsa, a nemzeti kegyeletet sértő főcsoporzatot és a hat emléktáblát eltávolítsa és azokat a nemzeti nagy átalakulás eseményeire vonatkozó szoborművet illetőleg felírásos emléktáblákkal helyettesítse, etc, etc.« Elsősorban megemlítem, hogy az emlékmű mai [napig] nem tartozott a főváros gondozása alá és nem volna helyes, hogy azt a főváros ismét a nyakába varrassa.[sic!] A Hentzi szobor felállítása óta szálka volt a nemzet szemében, egy »Gessler kalapja«, amelynek az ország szívében való kitűzését gyalázatként érezte minden hazafiasán érző ember. Elismerem, hogy az emlékműnek némi művészi értéke van, azonban lehetetlennek tartom, hogy a nemzeti átalakulás mai nagy esemé nyeit a Hentzi szobor maradványaival kapcsolatosan örökítsék meg [az aláhúzás az eredetiben - Cz. V.], mert ez a politikai vonatkozástól egészen eltekintve és csak felemás művészi megoldást eredményezne és egészen bizonyos, hogy a magyar nemzet eme nagy eseményeket sokkal grandiózusabb és méltóbb módon akarja majd megörökíteni. Bontsák le az emlékművet és adják el az öregvasasnak [sic!]. Az emlékművön alkalmazott, művészileg értékes hat, körülbelül 1 m magas symbolikus alakot, (

Gasser Hans kiváló szobrász művei, aki élete utolsó éveit itt töltötte és Pest is halt meg), helyezzék el, mint a régi Pest művészetének becses emlékeit a Fővárosi Múzeumban. Különben pedig tűnjön el egy sötét kornak a legsötétebb emléke, már egyszer véglegesen a nemzet szeme elől. Tisztelettel: Róna József szobrász, a főv[árosi] műemlékek felügyelője. Budapest 1918. november hó 26-án." A székesfőváros tanácsa Róna javaslatának megfelelően tájékoztatta a budapesti katonai kerületi parancsnokságot és Bartha Albert hadügyminisztert: „a szobornak... átalakítását és újból való felállítását a főváros az ez ellen szóló művészi és politikai okok miatt nem tartja kívánatosnak és a maga részéről nem is vállalja. Ellenben köszönettel veszi a főváros, ha az emlékművön alkalmazott Hans Gasser Pesten is élt és meghalt szobrászművész kezétől eredő 6 db k.b. 1 m magas symbolikus alak az emlékműről leszedve, mint a régi Pest művészetének kiváló becses emléke a Fővárosi Múzeum részére engedtetnék át." ismerték Izsó Miklóst (Hans Gasser tanítványát). Legismertebb műve Savoyai Jenő lovas szobra a budai várpalota előtt. Készített három Kossuth-szobrot is - Szegedre, Miskolcra és Rozsnyóra. A magyarországi művészet története. Főszerk. Aradi Nóra. Magyar Művészet 1890-1919. Szerk. Németh Lajos. Budapest, 1981.1. k. 212., 468. p.; Lyka Károly: Szobrászatunk a századfordulón. 2. kiad. Budapest, 1983. 44-45. p. 128 BFL IV. 1407. b. Bp. Szföv. lt. Tanácsi üo. i. XIV. 1920-1575. Róna levelét Wildner Ödön tanácsnokhoz címezte, aki az ügyben eljáró tanácsi XIV. szociálpolitikai és közművelődési ügyosztály megszervezője volt.