Hausner Gábor - Kincses Katalin Mária - Veszprémy László szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 5. (Budapest, 2002)
TANULMÁNYOK - HERMANN RÓBERT: Schweidel József aradi vértanú élete és utolsó írásai
mint ezer ember esett áldozatául. A cs. kir. csapatok néhány nap alatt leverték a mozgalmat, a Krakkói Köztársaságban 1200, Galíciában 3000 főt tartóztattak le. A 4. huszárezred ezredesi és két őrnagyi osztályát a mozgalom kezdetén Tarnówba vezényelték. Megérkezésükkor a mozgalom már véget ért: Breinl tarnówi sztaroszta a város elfoglalására vonuló felkelőket a mozgósított parasztok segítségével verte szét. Az ezredtörténet szemérmes megfogalmazása szerint a huszárokat a forradalmárok befogására és a parasztok „rombolási vággyal összekötött lincsszerű ítélkezésének" megfékezésére vezényelték Tarnówba. Az alezredesi osztály Lembergbe vonult, ahol biztonsági szolgálatot látott el, majd visszatért Grodekbe. A másik három osztály júliusban, a rend teljes helyreállítása után foglalta el korábbi állomásait. 14 Az ezred 1847. március elején végre odahagyhatta a rosszemlékű galíciai garnizonokat, mert Bécsbe rendelték, ahová május 15-én érkezett meg, s a 720 kilométeres menet után mind a legénység jó kiképzettsége, mind a lovak kifogástalan állapota a magas elöljáróság tetszésére szolgált. Az 1. őrnagyi osztály 1. századát Raggendorfban, a 2. századot Markgraf-Neusiedlben, a többi hat századot a leopoldstadti lovassági laktanyában helyezték el. 15 Az újév jól kezdődött: az uralkodó 1848. január 27-én Schweidelt osztrák nemességre emelte. 16 Schweidel kilátásait az is derűssé tette, hogy az év elején az ezred volt parancsnokát, Jacob Parrot ezredest vezérőrnaggyá léptették elő, s ezzel az ő reményei is megnyíltak arra, hogy alezredes legyen. 17 Az 1848. március 13-i bécsi forradalom idején az ezred a Burg védelmét látta el. A forradalom győzelme után az alakulat Raggendorfban és Markgraf-Neusiedlben állomásozó 1. őrnagyi osztályát is Bécsbe vezényelték. E két század április 10-éig maradt Bécsben, majd Simmeringen és Kaiser-Ebersdorfban szállásolt be. Itt váltotta fel május elején az ezredesi osztály, amely 2. századát az említett községekben, az 1. századot Schwechaton helyezte el. Június 5-én az ezredesi osztályt Grazba vezényelték, ahová 11-én érkezett meg. 18 Július elején az ezred tisztikara már értesült arról, hogy az alakulatot Magyarországra akarják vezényelni. Egy július közepén Kossuth Lajos pénzügyminiszterhez eljuttatott jelentés szerint a hírre Apponyi ezredes és Adolf Czekelius von Rosenfeld főhadnagy, ezredsegédtiszt, magánbeszélgetés közben kijelentették, hogy ők a horvátok ellen nem harcolnának. Erre Bárczay János kapitány kijelentette, „hogy ez esetben kötelességének tartaná őket összevagdalni". Apponyi és társa erre úgy nyilatkozott: mindent elkövetnek, hogy az ezred ne kerüljön Magyarországra. Néhány nap múlva az a hír terjedt el a legénység körében, hogy az ezredet Itáliába fogják rendelni. A mutatkozó „legnagyobb dühösség" miatt az ezred magyar tisztjei, Bárczay János főszázados, Szepesházy Ferdinánd, Jankovics Ignác, Vida Péter, Kaszap János, Schweidel Albert főhadnagyok azzal nyugtatták a legénységet, hogy meg fogják tudni a magyar miniszté14 Treuenfest: i. m. 483.; Kovács Endre: Magyarok és lengyelek a történelem sodrában. Budapest, 1973. 241-245.; Kovács István: Amikor Krakkó állam volt. In Hamuban csillogó gyémánt. írások a lengyel történelemről. Budapest, 1988. 115-124. 15 Treuenfest: i. m. 483. 16 Nemessé emelési okmányát ismerteti Csorba: i. m. 37-38. 17 Treuenfest: i. m. 484-485. Alezredesi kilátásaira Schweidel börtönnaplója szeptember 8-i bejegyzésében utal. Katona 1979. 1. kötet. 189. 18 Zámbelly Lajos: Emlékiratok 1848/49-ből. In Abafi Lajos (szerk.): Hazánk. XI. kötet. Budapest, 1889. 174.; Treuenfest: i. m. 486.
