Hausner Gábor - Kincses Katalin Mária - Veszprémy László szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 5. (Budapest, 2002)
TANULMÁNYOK - KINCSES KATALIN MÁRIA: "Rákóczi hamvait végre hazahozzuk... "
46 beadvány) azon túl, hogy a hamvak hazaszállítását sürgette, összekapcsolta azt aktuális politikai kérdésekkel. így Szepes vármegye 1903. július 16-án érkezett feliratában olvashatjuk, hogy II. Rákóczi Ferenc „a nemzeti önállóság és az eltiprással fenyegetett polgári jog védelméért küzdő dicsőséges fejedelem". 33 E sorokat a többi felirat legnagyobb része, 67 beadvány szó szerint megismétli. 34 Zólyom vármegye képviselőtestületének felirata 1903 októberében a szabadságharcot az önálló magyar nemzetállam megteremtéséért küzdő fegyveres harcnak tekinti, de a fejedelem már csak az elveszített magyar szabadság egyik szimbolikus alakjaként, az általa képviselt, vezetett függetlenségi mozgalomtól teljesen elválasztva szerepel. 35 De hogy az idézett, patetikus kijelentések mögött konkrétan miről is van szó, a budapesti törvényhatósági beadványban fogalmazódik meg a legegyértelműbben. A fővárosban a hamvak hazahozatalát szorgalmazók 1903. október 11-én a Vérmezőn ún. Nemzetgyűlést tartottak, melyről az ott készült jegyzőkönyv tudósít, amit a fővárosi képviselőtestület aztán felirati javaslatként nyújtott be a Képviselőházban. 36 A gyűlésen a budapesti lakosokon, az iskolák, különböző egyletek, egyesületek, a vidéki városok, községek és vármegyék képviselőin kívül a legnagyobb számban a Szabadelvű és a Függetlenségi Párt politikusai vettek részt. Barta Ferenc és Hellebronth Géza országgyűlési képviselők, a Kossuth-féle függetlenségi és '48-as párt tagjai elnöki beszédükben felsorolták azokat az okokat, amelyek a Rákóczi-szabadságharc kitöréséhez vezettek: az általánosan rossz gazdasági helyzetet, a Habsburg kormányzat által kivetett mértéktelen adóterheket, az adókivetések során tapasztalt visszaéléseket, a só árának drasztikus emelkedését és nem utolsó sorban annak a 12 ezer újonckatonának a kiállítási kötelezettségét, akiket a birodalmi hadseregbe soroztak be. Ez utóbbi követelés hangoztatása éles, hónapok óta megoldatlan aktuális politikai kérdést érintő válasz volt a Fejérváry Géza (1832-1914) táborszernagy-honvédelmi miniszter által, januárban a Képviselőházhoz beterjesztett, 20 ezer póttartalékos behívását elfogadtató törvényjavaslatra. A javaslat ellen nem a budapesti Rákóczi-gyűlés volt az egyetlen tiltakozó fórum, hiszen köztudott, hogy a Szociáldemokrata Párt felhívására még 1903. márciusában országos sztrájkhullám indult el. Ennek ellenére áprilisban 20 %-al megemelték a megajánlott újonclétszámot; a sztrájkok folytatódtak. A fellépő ellenzéki obstrukció, a kormányválság, majd a kormányváltás miatt a politikai életben nem volt napirenden a hamvak hazahozatalának kérdése, és a Khuen-Héderváry-kormány, majd 1903 novemberétől Tisza István (1861-1916) kormánya eleinte szintén nem foglalkozott a kérdéssel. Az uralkodói beleegyezés, melyet Ferenc József 1904. április 18-án írt alá, már egy megváltozott politikai közeg pártpolitikusainak szólt. Az 1904 március-áprilisban lezajló, Thaly Kálmán által javasolt pártközi megállapodás eredményeképpen a miniszterelnök (egyenlőre) visszavonta az ellenzéki obstrukciót ellehetetlenítő házszabály-módosító indítványát, az ellenzék pedig elállt az újonclétszám emelésének megakadályozásától. Az uralkodó elvi beleegyezése a hamvak hazahozatalába látványos gesztus volt - válaszképpen a megegyezésre -, melyet a haladó társadalmi és politikai 33 Uo. Fol. 7>-A. 34 Uo. Fol. 1-158. 35 Uo. Fol. 40-41. 36 Uo. Fol. 27-32.
