Hausner Gábor - Kincses Katalin Mária - Veszprémy László szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 5. (Budapest, 2002)

TANULMÁNYOK - KINCSES KATALIN MÁRIA: "Rákóczi hamvait végre hazahozzuk... "

erők felháborodással fogadtak.

37 Az április 18-i döntés után a Képviselőházban újult erővel szorgalmazták a konkrét miniszterelnöki lépéseket, az uralkodónak hálafeliratot fogalmaztak, de Tisza István két hónapig, mint említettük, nem foglakozott a kérdéssel.

38 1904 nyarán végre biztosnak tűnt a hamvak hazahozatala. A Magyar Történelmi Társulatnak június 10-i, miniszterelnökhöz intézett levele

39 már a konkrét teendőkről szólt, és fölhívta a figyelmet arra, hogy a rodostói emlékhelyeket a hamvak elszállítása után helyre kell állítani, mivel azok már most is igen rossz állapotban vannak. A Budapesti Törvényhatósági Bizottság június 15-i ülése - tekintettel (ahogyan ők fogalmaztak:) a „nemzet kibékülésére" - már a budapesti ünnepségek költségtervezetét tárgyalta és hagyta jóvá (3286 korona 86 fillér) Márkus József (1852-1915) főpolgármester indítványára.

40 Három nappal később, 18-án a kormányfő összehívott egy 14 fős értekezletet, melyen a meghívottak: kormánypárti politikusok, volt és jelenlegi miniszterek, kormányhü újságíró, egyházi méltóságok, történészek vettek részt,

41 akik ismét (most Tisza szavaival élve) „bizalmas" tanácskozásra érkeztek. A jegyzőkönyv nem rögzíti, hogy pontosan miről volt szó, de mint a későbbiekben látni fogjuk, fontos döntések születtek. A hamvak azonnali hazahozatala azonban 1904-ben csak az augusztusi hónap első feléig maradt napirenden: Vaszary Kolos (1832-1915) hercegprímás, esztergomi érsek Tisza István augusztus 9-én kelt levelében megkapta ugyan a miniszterelnök budapesti egyházi szertartással kapcsolatos kéréseit, valamint javaslatát, mely szerint a politikai beszédek elkerülhetetlenek lesznek, ezért a ravatalozást nem lenne célszerű a Mátyástemplomban tartani,

42 azonban további intézkedések ismét nem történtek. 37 A beleegyezés szólt Thaly Kálmánnak Jutalmul", másrészt az uralkodó üdvözlő gesztusa volt a hatalmon levők politikai megegyezésének. Ennek körülményeiről lásd R. Várkonyi 1961. 284-285. - A kérdés további levéltári források feltárásával további kutatást igényel, melyre R. Várkonyi Ágnes hívta föl a figyelmemet, amit ezúton is köszönök. 38 A miniszterelnököt sürgető beadványok: MOL K 26. 684. cs. 1989. M. E, 1904. Fol. 1-29. A vármegyék hálafelirati beadványai: uo. 2739. M. E. 1904. Fol. 1-10. Tisza köszönetnyilvánítása az uralkodónak: uo. 2346. M. E. 1904. Fol. 2-3. 39 Uo. 2789. M. E. 1904. Fol. 1-2. 40 Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottsága 1904-ben tartott közgyűlésének jegyzőkönyvei. Budapest, 1904. 485., 583., 821. sz. jegyzőkönyvek. Az iratok: Budapest Főváros Levéltára (a továbbiakban: BFL), Főpolgármesteri hivatal iktatókönyve, 1904. IV. 1407b. Tanácsi ügyosztály, 236.614/1904. eln. sz. alatt találhatók. 41 MOL K 26. 684. cs. 2856. M. E. 1904. Fol. 1-7. - Tiszán kívül részt vettek: Berzeviczy Albert (18531936) vallás- és közoktatásügyi miniszter; Apponyi Albert (1846-1933) az Ellenzéki (majd 1904 decemberétől a Függetlenségi ) Párt képviselője; Eötvös Loránd (1849-1919) volt (1894-1895-ben) kultuszminiszter; Teleki Géza (1843-1913) a Magyar Történelmi Társulat elnökeként; Csáky Albin (18411912) Szabadelvű párti politikus, Eötvös előtt kultuszminiszter; Széli Kálmán (1843-1915) volt ideiglenes belügyminiszteri posztjának köszönhetően; Zichy János (1868-1944), aki miután 1903-ban lemondott néppárti tagságáról, kormánykörökkel szimpatizált; Perczel Dezső (1848-1913) Szabadelvű párti politikus, volt belügyminiszter, a Képviselőház alelnöke; a történészek közül Thaly Kálmánon kívül Szádeczky Lajos (1859-1935) a Magyar Tudományos Akadémia képviseletében, Fraknói Vilmos címzetes püspök, a múzeumok és könyvtarak országos felügyelőjeként; a katolikus egyház képviseletében Szmercsányi Lajos (1851-1929) egri érsek; végül Rákosi Jenő (1842-1929) újságíró a Budapesti Hírlaptól. 42 Uo. 2861. M. E. 1904. Fol. 1-3.