Hausner Gábor - Kincses Katalin Mária - Veszprémy László szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 5. (Budapest, 2002)

TANULMÁNYOK - SALLAY GERGELY: "Az érem művészet aprópénze. "Propaganda az Osztrák-Magyar Monarchia világháborús numizmatikájában

propaganda is.

4 írásunk a hivatalos propaganda kérdéskörét vizsgálja, a feldolgozásra kiválasztott tárgyi anyag bemutatásán keresztül. A hatalom véleményének népszerűsítésére a Monarchiában viszonylag későn, 1917re alakítottak ki irányító szervet, amely a Békepropaganda Szakcsoport (Referat über Friedenspropaganda) elnevezést kapta, s a vezérkari hírszerző osztály I. számú offenzív hírszerző csoportjának rendelték alá. Feladata elsősorban a sajtó és a katonai morál ellenőrzése volt. A haditudósítókat három csoportba osztották. Létezett osztrák, magyar és külföldi szekció; s szempontunkból különös jelentőséggel bír az a tény, hogy egy 170 fős képzőművész csoportot is foglalkoztattak: Kisfaludy Stróbl Zsigmond (1884-1975), Maróti Géza (1875-1941), Mednyánszky László (1852-1919), RipplRónai József (1861-1927) és Vaszary János (1867-1937) egyaránt részt vettek a háborús propaganda művészi megjelenítésében.

5 A művészek háborús alkalmazásáról első kézből kaphatunk információt Szurmay Sándor (1860-1945) osztrák-magyar gyalogsági tábornok, m. kir. honvédelmi miniszter világháborús visszaemlékezéseiből. A keleti hadszíntéren folytatott küzdelmek idején „változást hozott főhadiszállásunk életébe egy-egy író, sajtótudósító, szobrász vagy festőművész, aki a hadseregfőparancsnokság sajtóhadiszállásától hozzánk vetődött".

6 Megfordult a törzshadiszálláson Szomory Emil (1874-1944), „Az Újság" haditudósítója, aki több cikket is írt ottani harctéri élményeiről, Móricz Zsigmond (1879— 1942), Lányi Dezső (1879-1951) szobrászművész, Juszkó Béla (1877-?) és Zádor István (1882-1963) festők. „Edvi Illés Ödön is rengeteg kiváló munkát végzett aránylag rövid idő alatt. Engem munka közben, íróasztalomnál úgyszólván percek alatt rajzolt meg ceruzával."

7 Volt, aki hosszabb időre érkezett: „Thury Jobbágy Wolhyniában valóságos udvari szobrász-piktorunk volt. Egyik legjobb mellszobromat ő készítette és öntötte bronzba, de igen szép akvarelleket is festett Novy-Zagorovban, ahol sokáig laktunk."

8 A nyugodt légkör, amely műtermek berendezését is lehetővé tette a harctéren, a legénység hangulatát nyilvánvalóan emelte. Poór Bertalan (1880-1964) festő „Olajban festett meg..., talán kissé túlszigorú (sic!), nálam szokatlan arckifejezéssel, melyet ő elválaszthatatlannak tartott az orosz harctéren lévő magyar generálistól."

9 Minden bizonnyal erre az arckifejezésre kapott megrendelést a Békepropaganda Szakcsoporttól. Jó hangulatra adtak okot a karikatúrák is, amelyeket a katonák spontán módon alkottak meg, de volt eset, hogy Szurmay mindezt bátorította, felismervén a humornak a morál emelésére gyakorolt hatását.

10 Az Antant és Németország jóval korábban felismerte a propagandában rejlő lehetőségeket, mint az Osztrák-Magyar Monarchia. A német legfelső vezetés 1915 elején döntött a hadseregen belüli propagandaakciók összehangolásáról, s e feladatkör betöltésére felállította a Hírirodát (Nachrichtenbüro). A világháború idején önkioldó szerkezettel ellátott léggömbök ezrei szórták milliószámra az ellenséges vonalak mögötti területre a propaganda - akkori viszonylatban - legelterjedtebb és leghatékonyabb esz4 Szabó János: A katonai mentalitás és a társadalom viszonya a XX. századi Magyarországon. In Ács Tibor (szerk.): A magyar katonai gondolkodás története. Budapest, 1995. 212. 5 Lexikon, 555., 604., 666. 6 Szurmay Sándor: A magyar katona a Kárpátokban. Budapest, 1940. 108. 7 Uo. 109. 8 Uo. 109-110. 9 Uo. 110. 10 Uo.99., 110.