Hausner Gábor - Kincses Katalin Mária - Veszprémy László szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 5. (Budapest, 2002)

TANULMÁNYOK - SALLAY GERGELY: "Az érem művészet aprópénze. "Propaganda az Osztrák-Magyar Monarchia világháborús numizmatikájában

közét, a röplapot. A német hadsereg azonban folyamatos lépéshátrányban volt a többi nagyhatalomhoz képest, a Központi Hatalmak propaganda-tevékenysége a szűkös anyagi lehetőségek miatt alaposan elmaradt az Antantétól. Franciaországban a propaganda irányítását az 1915-ben létrehozott Légi Propagandaszolgálat (Service de la Propagande Aérienne) végezte. A nyugati szövetségesek előnyét mutatja, hogy a francia hadsereg 1917-től röplap kilövésére alkalmas puskákat, majd 1918 elejétől propagandaágyúkat is alkalmazott a fronton. A külföldi propagandát 1918 májusától külön államtitkárság, az Információ és Propaganda Főbizottság (Comite Superieur de lTnformation et de la Propagande) irányította. Nagy-Britanniában már 1914-ben létrehozták a Háborús Propagandairodát (War Propaganda Bureau), amely a külügyminisztérium részeként mint irányító szerv működött. Az Egyesült Államokban az 1917-es hadba lépésekor alakult meg a Közvélemény-tájékoztató Bizottság (Committee on Public Information), és amerikai jellegzetesség volt az utcai és hadiüzemi agitátorok alkalmazása.

11 A világháborús propagandán keresztül korra, nemre, nemzetiségre, a társadalomban betöltött pozícióra és műveltségi szintre való tekintet nélkül mindenkihez eljutott a háborút népszerűsítő gépezet üzenete. Ezt alátámasztja a röplapok soknyelvűsége,

12 a propagandajelvények magas száma és számos variációja, valamint a sajtóban megfigyelhető, háborút népszerűsítő írások. A szöveges információ mellett népszerűsítő eszközként megjelent a képi ábrázolás is, így mindenki „képet alkothatott" magának a háborúról - a központi ideológia „szemén keresztül". Numizmatika a háborús propaganda szolgálatában „Amíg vitéz és lelkes csapataink egyszerre többfelé, a csataterek hosszú során hintik el honszerelmünk vérrózsáit és aratják érte a magyar lobogónak újabb diadalait és dicsőségét - azalatt az itthon maradtak, akik egész lelkükkel ott függnek amazokon, külsőleg is nyilvánítani kívánják hazafias érzelmeiket, dicsőséges hadseregeinkhez való ragaszkodásunkat és szövetséges társainkhoz való hűségünket. Innen van, hogy a magánipar az alkalmi érmeknek, de még inkább a hazafias és szövetségi jelvényeknek százakra menő változatos sorozatát alkotta meg és hozta forgalomba a hadüzenetek óta. Nagyrészben nem művészi, sem pedig értéket képviselő alkotások ezek hanem apró, színes-világos kifejezői annak az egyszerű, de meleg és igaz érzelemnek, mely egyaránt hevíti, egy szent érzelemben egyesíti a magyar társadalom összes rétegeit és ezeknek minden árnyalatát, úgyszintén a kettős monarkia (sic!) valamennyi népét. Nincs tudományos, sem művészi jelentőségük, de van társadalmi és lesz történelmi érdekességük ezeknek az apróságoknak."

13 Ezekkel a sorokkal kezdte meg Háborús emlékek című cikksorozatát Gohl Ödön

14 a Numizmatikai Közlönyben, 1914 őszén. Az általa említett tárgyak is részét képezik 11 Lexikon, 555-556., 599. 12 Uo. 600. 13 Gohl Ödön: Háborús emlékek. Numizmatikai Közlöny, 1914. 4. sz. 141. 14 Gohl Ödön (1859-1927) a XX. század első felének neves numizmatikusa, a Magyar Numizmatikai Társulat alapítója, 1902-1925 között a Numizmatikai Közlöny című folyóirat szerkesztője, 1920-1925 között a Magyar Nemzeti Múzeum Erem- és Régiségtárának osztályigazgatója, 1923-1925 között az Országos Magyar Gyűjtemény Egyetem tisztviselői karában az éremtár vezetője volt.