Hausner Gábor - Kincses Katalin Mária - Veszprémy László szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 5. (Budapest, 2002)
TANULMÁNYOK - KINCSES KATALIN MÁRIA: "Rákóczi hamvait végre hazahozzuk... "
39. A II. Rákóczi Ferenc nővérétől, Júliától leszármazó családok képviselői. 40. A második halottaskocsi négy fekete lótól vonva, melyen gróf Bercsényi Miklós és neje, Csáky Krisztina, gróf Esterházy Antal és Sibrik Miklós hamvait tartalmazó koporsók nyugosznak. A terítő nemzeti színű, az illető családi címerekkel. A lovat két csatlós vezeti, a nyeregben két lovász. Kétoldalt két-két címervivő apród, kétkét testőr és három-három fáklyavivő. E halottas kocsi mellett jobbról szepesi, nógrádi alispánok, Szatmárnémeti szab(ad) kir(ályi) város polgármestere, továbbá az abaujtornai, zempléni és szepesi főjegyzők, balról a gömöri, máramarosi, ugocsai alispánok, a sárosi, borsodi és gömöri főjegyzők, mint a gyászkocsi kísérete haladnak. 41. E családok leszármazói és a rokoncsaládok megjelenő tagjai. 42. Miniszterelnök jobbján a főrendiház, balján a képviselőház elnökével. 43. A kormány tagjai. 44. A főrendiház. 45. A képviselőház. 46. Állami főméltóságok, hatóságok és intézetek fejei. 47. A református, az ágostai hitvallású evangélikus és az izraelita egyházak küldöttségei. 48. Törvényhatóságok küldöttségei. 49. Egyéb küldöttségek. 'WE SHALL BRING HOME THE MORTAL REMAINS OF RÁKÓCZI AT LAST. ..' At the turn of October and November 1906, after their graves in Turkey and Poland had been excavated, the mortal remains of Transylvanian Prince Ferenc Rákóczi II (1676-1735) and his partners in exile (his mother, Ilona Zrínyi, his older son, József Rákóczi, Prince Imre Thököly, and many high-ranking officers, functionaries and participants of Rákóczi's insurrection between 1703 and 1711, Commissioner of Supply Miklós Bercsényi and his wife Krisztina Csáky, Colonel Miklós Sibrik, Captain Ádám Vay, General Antal Esterházy) were brought to and deposited in Hungary. The study presents the first results of a greater research work dealing with questions of the cult and tradition of Rákóczi. Bringing home his mortal remains in 1906, and the accompanying protocol ceremony was one of the most significant episodes in the cult of Rákóczi in the 20 th century. After a summary of the subject's research results so far, the author reveals unfamiliar or little-known aspects of this cult, through the analysis of the available archivaba. In the first part of the study, the mortal remains' home bringing and its prehistory from the 1860s to the autumn of 1906, are being discussed in details. The study also guides the reader through the stages of the domestic events, the subsequent governments' reactions in favour of bringing home the remains, and the activity of the state officials in charge. Points of view of different scientific authorities, concerning the excavation, the future sepulchres and the organisation of the home bringing, are introduced, as well. Though the author claims that bringing home the mortal remains partly stemmed from a wide social movement, still keeps it distinct from the initiative of the Rákóczi-tradition, a memory strongly living in common knowledge, from the first half of the 18 th to the 20 th century. The study follows the mortal remains across Hungary, describing the protocol ceremonies in Budapest, Kassa and Késmárk, and takes the relevant informational and propaganda publications into account, which is helped by the appendix, too.
