Hausner Gábor - Kincses Katalin Mária - Veszprémy László szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 5. (Budapest, 2002)
TANULMÁNYOK - BENCZE LÁSZLÓ: A cs. k. hadsereg élelmezése menetben, táborban a napóleoni háborúk előtt
A menet alatt többnyire bivakoltak a katonák. A 24 órán túli pihenőkben azonban tábort vertek, feltétlenül víz mellett, szigorú szabályokkal. Daun tábornagy szavai szerint: „A lovasság vonul a vízhez itatni, a gyalogság hozza a vizet!" A táborban az állomány mintegy felének jutott sátorhely, a másik fél szolgálatot adott és bivakolt. Tilos volt a beszállásolás. Átmeneti táborozáskor katonai rendőrök, foglárok, beosztott tisztek vigyázták, hogy senki se dezertálhasson, vagy fossza ki a közeli házakat, illetve a trént és a magazinokat. Az összpontosítási menetek után az ezredeket részben berendezett táborok fogadták. A közeli, bő vizek melletti, a folyásiránnyal szemben kijelölt itatóhelyek, folyásirányban vízkivételi lépcsők, lejjebb katonák fürdetéséhez, mosáshoz kimért hosszú szakaszok álltak rendelkezésre. A műszakiak és a napi 15 krajcár bérért hozzájuk vezényeltek előre elsimították a piac, illetve parádétér felületét, felverték a keretező vonalak melletti törzs-sátrakat, és hosszú póznákat állítottak szalmacsóvákkal a négy sarokba, hogy a központ messziről is látható legyen. Utána ezredeket elválasztó utakat építettek, felhalmozták létszám alapján a tűzifát és a szalmát, kijelölték a kötelékektől elválasztott szállítólépcső elhelyezési körletét, és külön sávot biztosítottak a lőállásoknak és a szekereknek. Az ezredek az utakon belül századtáborokat vertek a víz felé, elől a legénységnek, mögötte a lovaknak és szekereknek. Ebben elsőrendű fontosságú volt a rend betartása. Az egyenes, szalmával bélelt hálóhely-vonalak, a szemétmentes köztes területek, a tiszta közlekedési vonalak, a főzéshez ölbe rakott tűzifa, a sárga zászlóval jelzett maródi kocsi és az üsthelyek alkották ezt a rendszert, mellettük a markotányos boltja volt, hátul a latrina, majd a kocsik és a lőállások sorakoztak a táborban. A tábornokok a közeli települések házaiban laktak. Minden szárnyparancsnoknak háromnaponként egyszer ellenőriznie kellett beosztottjait. A napi tábori szolgálatot egy gyalogos és egy lovas altábornagy vezette. Alárendeltségükben vonalanként egy-egy vezérőrnagy felügyelte a rendet, vezényelte ki 48 óra időtartamra a nyugvásbiztosítókat, rendőr- és foglár-járőröket. (Ez utóbbiak megbotozhatták a körletelhagyókat, felakaszthatták a biztosítók vonalába jutottakat.) A hadszíntérhez közeli táborokat a harcbiztosítók sávja, illetve a könnyűlovasok mozgó távolfelderítőinek legyezőszerüen szétbontakozott századai védték. A riadót három ágyúlövés jelezte. 8 Az összpontosított sereg tábora csaknem úgy működött, mint egy város. A parádétér volt a piac, ahova minden nap a kijelölt órákban érkeztek meg a környékbeliek a portékákkal. A tisztek bármikor, a katonák pedig a fárasztó csuklógyakorlatok után mehettek vásárolni. A tér körüli lakókörletekben a markotányosok négyfogatú fedeles kocsijai poharazóként és rövidáruüzletként működtek. A vállalkozó a felesége és a felfogadott szolgálólányok segítségével, 200%-os, engedélyezett haszonkulccsal dolgozott. Az asszonyok kályháikon húst sütöttek, gulyást főztek, tésztaféléket készítettek. A napi élethez fontos apróságokon kívül savanyú káposztát vagy répát, kolbászt, asztali bort, pálinkát, sört, teát, dohányt, néha forró csokoládét árusítottak. Szükség esetén segítettek az ezredfelcsernek, ápolták a sebesülteket, betegeket. 9 Franciaország a forradalmi években a katonai szolgálatra alkalmas férfilakosság teljes mozgósításával és minden harmincadik ló besorozásával jelentős létszámfölényhezjutott és saját erődvonalán túli offenzívakat indíthatott. A csapatok a lineáris takti8 Bancalari: i. m. 31-34.; Beiträge: ÖMZ 1864. 4. Band. 332-333. 9 Artmann: i. m. 14. Band. 101., 103., 105., 112. - A gyalogosok a porción felül naponta 12, a lovasok 15 krajcár zsoldot kaptak. A káplároknak a duplája járt. A hadnagy havi 25, a kapitány 40 forintból egészítette ki fejadagját. Meynert: i. m. 3. Band. 22.
