Hausner Gábor - Kincses Katalin Mária - Veszprémy László szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 5. (Budapest, 2002)
TANULMÁNYOK - HERMANN RÓBERT: Schweidel József aradi vértanú élete és utolsó írásai
2. MELLÉKLET Schweidel József nyilatkozata Arad, 1849. október 5. 134 NYILATKOZAT Ha valóban az volna a gondviselés legfelsőbb szándéka, hogy a fölöttem kimondott lőpor és golyó általi halálos ítélet változatlanul végrehajtassák, belenyugszom a legfelsőbb akaratba, ezen szerencsétlen balsorsba egész keresztényi alázatossággal és megadással. Ha egyedül állanék, bizonyára nem érintene ezen fátum, de így, mivel szeretett feleségem és négy gyermekem van, akiket szegénységben, minden vagyon nélkül hagyok hátra, és hogy a szegényeket az aggodalom, szükség és szorongattatás áldozatául esni látom, igenis megvallom, hogy bensőmből erősen röstellem, mivel ha megkegyelmeztettem volna, legalább még esély nyílt volna számomra, hogy az enyémekről gondoskodjam, s hogy számukra az élet legfontosabb szükségleteit biztosítsam. Lelkiismeretem és öntudatom minden bűntől mentesnek mondanak, tehát minden ben csak Isten akaratát látom, amelynek teljesednie kell; tehát nem akarok senki miatt békétlenkedni, vagy senkin fennakadni; mert sorsomat nem kerülhetem el. Ha tehát a kimondott ítélet megváltoztathatatlan lenne, kevés szóban elkészítem végrendeletemet, s abban nem beszélek semmiféle végakaratról, mert az akarat sajnos mindig rossz tanácsadóm volt. Mindig a legnagyobb mértékben nyílt szívű, becsületes, igaz, lelkiismeretes voltam; aki bensőjében a legmélyebben irtózott a rossztól; ily módon kell elítéltetnem? Ennek a legerősebb mértékben meg kellene ráznia, ám egészen nyugodt vagyok és elkészültem; a halálnak annyiszor a szemébe néztem már, s nem történt meg, így hát most, ezen utolsó utamon elszántan fogok cselekedni. Csak szegény feleségemért és három szegény leányomért aggódom; azonban most nem tudok rajtuk segíteni, bízom Isten irgalmas gondviselésében, amely nem hagyja őket elveszni; ám hitvesemmel anélkül is odaát rövidesen ismét együtt leszek, mert bizonyára nem éli túl ezt a csapást; leányaimnak rokonaim fogják gondjukat viselni; és szegény fiam, Albert, hacsak öt is nem lövik agyon, majd csak elél valahogy a világban. - Egyedül a mindenható Isten legnagyobb gondoskodása kísérje őt törekvéseiben, igyekezetében és kormányozza ezen a világon; bárcsak halálom lenne az engesztelés mindenki másért; bárcsak én lennék egyedül, aki az enyémek kis vétkeiért vérével fizet; s ebből virágzana ki az enyémek java és üdve! Schweidel 134 Eredeti sajátkezű tisztázat. HTM Kéziratos Emlékanyag-gyűjtemény, 1. tsz.: 0.281/Em.
