Hausner Gábor - Kincses Katalin Mária - Veszprémy László szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 5. (Budapest, 2002)
TANULMÁNYOK - HERMANN RÓBERT: Schweidel József aradi vértanú élete és utolsó írásai
a honvédsereg Tisza-Maros-szögi összpontosításáról döntő minisztertanácson. Júliusban egyike volt a főváros újabb kiürítését irányító személyeknek. 1 Szeged felé tartva - Kászonyi Dániel emlékirata szerint - Görgei iránti bizalmának adott hangot: „Én nem tudom, mi bajotok mindnyájatoknak Görgeivel. Ő a legkitűnőbb fővezérünk, amellett igazi hazafi, talán kissé túlságosan is forradalmár." 92 Ezt követően Szegeden látta el a városparancsnoki teendőket. 93 Július 29-én meghívták az aznap este tartott miniszter- és haditanács ülésére, 94 amelynek a fővezérség betöltéséről, illetve a Görgei és az orosz fővezérség közötti tárgyalás folytatására kiküldött Szemere Bertalan miniszterelnök és belügyminiszter, valamint Batthyány Kázmér külügyminiszter megbízatásáról kellett döntenie. Schweidel meg is jelent, de szerepéről nem tudunk pontosabbat. Az éjjel 1 órakor tartott minisztertanácson már csak a miniszterek voltak jelen; a meghívott tábornokok nem. 95 Augusztus 9-től Aradon a kormány székhelyének parancsnoka volt. Az augusztus 9-i temesvári csata, majd Kossuth augusztus 11-i lemondása után Kiss Ernő állítólag menekülésre biztatta, de Schweidel családja miatt maradt. 96 Schweidel is részt vett a Görgei által aznap összehívott haditanácson, amely az oroszok előtti fegyverletételről döntött. 97 Augusztus 13-án bajtársaival együtt a szőlősi mezőn (nem Világosnál, mint a köztudatban él) adta meg magát az oroszoknak. A tábornokok számára másnap Rüdiger lovassági tábornok, a III. orosz hadtest parancsnoka Kisjenőn díszebédet adott. Az ebéden jelen volt Zichy Ferenc gróf, a cs. kir. hadsereg által az oroszok mellé kirendelt főbiztos is, akinek igencsak kellemetlen lehetett egy asztalnál ülni a sok „lázadóvezérrel". Innen Sarkadra, majd Gyulára szállították a foglyokat. Gyulán vette át őket a cs. kir. I. hadtest Reischach-dandára augusztus 23-án. Augusztus 24-én Montenuovo vezérőrnagy egy 2000 tisztből és kb. 11.000 főnyi legénységből álló fogolyszállítmánnyal Mácsán át Aradra indult, ahová augusztus 25-én érkezett. 98 90 Részvételét említette: Mészáros Lázár emlékiratai. Az eredeti kéziratokból közrebocsátja Szokoly Viktor. Pest, 1867. 2. kötet. 278. Ezt egyértelművé teszi Kossuth beszámolója: „Én összehívtam tanácskozásra minden itt jelen lévő generális urakat a minisztériummal egyetemben..." KLÖM XV. 621. és Hermann 2001. 435. A haditanácsról: Hennáim Róbert: Az 1849. június 24-i, 26-i és 29-i minisztertanácsok. Komárom vagy Szeged? In „Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc utóélete" című tudományos ülésszak. Vaja, 1996. 20-21. - Hamvay: i. m. 215. szerint Schweidel az orosz intervenció után azon volt, „hogy az összes haderők a Duna bal partjáról Erdély felé vonuljanak, ahol akkor Bem küzdött az egyesült orosz-osztrák sereg ellen", de a haditanács nem fogadta el ezt a tervet. Ennek az állításnak semmilyen ténybeli alapja nincs. 91 Közli: Csány László, 2. kötet. 332. 92 Kászonyi Dániel: Magyarhon négy korszaka. Fordította Kosáry Domokos. A bevezető tanulmányt és a jegyzeteket írta Márkus László. Budapest, 1977. 251. 93 Egy rendeletét közli Vass László (szerk.): Szeged. 1849. július 11-augusztus 5. Három hét a szabadságharc történetéből. Szeged, 1998. 105-106. 94 MOL HM Ált. 1849:26532. 95 KLÖM XV. 794-795. 96 Márki: i. m. 119. Ugyanő azt írja, hogy Mészáros Lázár is menekülésre biztatta Schweidelt, ami nehezen képzelhető el, hiszen Mészáros a Temesvárról Lúgos felé visszavonuló főseregben volt. 97 Erre egyértelműen utal naplójában. Katona 1979. 1. kötet. 190-191. Vö.: Görgey Artúr, 2. kötet. 421. 98 Katona 1979. 1. kötet. 37-38.; 2. kötet. 65-67.; Fjodor Vasziljevics Rüdiger gróf segédtisztjének viszszaemlékezése az 1849. évi magyarországi hadjáratra. In A magyarországi hadjárat 1849. Orosz szemtanúk a magyar szabadságharcról. Sajtó alá rendezte Rosonczy Ildikó és Katona Tamás. Fordította Rosonczy Ildikó és Gerencsér Zsigmond. Budapest, 1988. 551-552.
