Hausner Gábor - Kincses Katalin Mária - Veszprémy László szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 5. (Budapest, 2002)

MÚZEUMUNK TÖRTÉNETÉBÓL, ÉLETÉBŐL - LUGOSI JÓZSEF: A Hadtörténeti Múzeum legújabb fegyverkollekciója (1. rész)

- az 1867 M. irányzék a csapóirányzékok rendszeréhez tartozik, a ferdelapon a távolságbeosztás 200-600 lépés; - a töltények az 1867 M. puskatöltényhez hasonlóak, de kisebb méretűek. A Werndl fegyverek zárszerkezete rövid, tömör henger, amelynek közepén van a zártengely, ennek felső, teknő alakú vájata képezi a töltőmedencét. A fogantyú a zárhenger zártengely körüli forgatására szolgál. Az elsütőszerkezet kakasos, működése, felépítése hasonló a Wanzl-puskáéhoz. A zárhenger (vagy ahogy az Osztrák-Magyar Monarchiában nevezték: gerendely) mindkét (nyitott és zárt) helyzetben való rögzítésére, nem szándékolt forgásának megakadályozására biztosító-berendezést szerkesztettek. Az ütőszeg tengelyirányban csak kis mértékben tolható el. E mozgásnak a gerendely sugárirányban elhelyezett ütőszeggátcsavar szab határt. Egy gyenge tekercsrugó az ütőszeget, amikor ennek fejére gyakorolt nyomása megszűnik, visszanyomja. A hüvelyvonó - a kétkarú emelő elvén - nemcsak kihúzza, hanem ki is veti a a hüvelyt. A zárszerkezet, a zártengely rögzítése és a kakas megváltoztatása folytán a puska 1873ban némileg módosult, s egy kézmozdulattal lehetségessé vált a kakas megfeszítése és a zár kinyitása. Ha a Werndl fegyvereket összehasonlítjuk az európai fegyverekkel, akkor az alábbi következtetéseket vonhatjuk le. A fegyver egyszerűségét a zár és az elsütőszerkezet milyensége határozza meg, mivel ettől függ a fegyver alkatrészeinek száma. Például a Werndl-puska alkatrészeinek száma 74, ugyanakkor a Vetterli-puskának csak 46. Az alkatrészek számában való különbség, ha csak a zárat és az elsütőszerkezete vesszük figyelembe, még jelentősebb. A Werndl-puska ilyen szerkezete 26 darabból áll, a Werderé 13 darabból. Minél kevesebb az alkatrészek száma, annál egyszerűbb a fegyver, mind készítését, kezelését, mind tisztítását illetően. Az egyes alkatrészek pótlása ritkábban válik szükségessé és maga a pótlás is könnyebb. E tekintetben a Vetterli- és Werder-fegyverek a legelőnyösebbek (szétszedésnél nincs szükség szerszámokra, maga a szétszedés is gyors). A fegyver tartóssága főképpen az egyszerűségétől függött, a bonyolult szerkezet gyorsan és igen könnyen elromlott. A legnagyobb hátrányt a csavarok jelentették, mert bármilyen tökéletes volt is a gépmunka, nehéz volt egyforma fokmértékű csavarokat gyártani. Ezen kívül a ferde behelyezés és az erőszakos becsavarás is rontotta a menetet, így a szilárdan tartó alkatrészek egymáshoz képest lazább helyzetbe jutottak, ennek volt a következménye a fegyver szerkezeteinek bepiszkolódása, egyes alkatrészeinek elgörbülése, a pontatlan és egyenlőtlen működés. A fegyver tartóssága a rugók számától és alakjától is függött. Minél kevesebb volt a rugók száma, annál egyszerűbb és tartósabb volt a fegyver. A tekercsrugók feszítőereje nem volt egyenletes, a széles, szalag alakú, csak egyszerűen görbített és nem hajlított rugók tartósabbnak bizonyultak. Végül megemlítjük, hogy a magyar katonák a Werndl fegyvereket tréfásan „Verd-el"-nek nevezték el. Lt. sz.: 2001. 225. 1. 127. Osztrák-magyar 1867 M., 11 mm-es Werndl egylövetű hátultöltő karabély A cső felső részén: St 69, Ga; a tok hátsó részén: 17; a zárlemezen: osztrák sas alatt 868; a tusaborító lemezen: 65. Lst./1212. Teljes hossza: 980 mm, a cső hossza: 566 mm, tömege: 3180 gr, lövedékének kezdősebessége: 319 m/sec. Lt. sz.: 2001. 223. 1.