Hausner Gábor - Kincses Katalin Mária - Veszprémy László szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 5. (Budapest, 2002)
MÚZEUMUNK TÖRTÉNETÉBÓL, ÉLETÉBŐL - MÁTYÁSSY GABRIELLA: A Pesti Polgárőrség lovas-osztályának tisztjei által használt, 1837-ben átalakított sisak restaurálása
két kerek lyukba begyűrve találtam két darab erősen rozsdás papírtöredéket, amin vasgallusz tintával írt feljegyzés van. Sajnos szinte az olvashatatlanságig károsodott a töredék, azonban az egyik lapocska tetején az 1832-es dátum rajzolódott ki. Az aranyozott sisaktaréj külső és belső felületét vékony porréteg fedte. A taréj lemezanyagát súlyos fizikai károsodások érték. A perem végig gyűrött, felpöndörödött volt, és horpadások is tarkították. A préselt babérsort eredetileg finoman íveltre, dombomra készítették. Ez az ív a kígyó farka fölötti területen és még egy-két rövid sávban maradt meg, a többi helyen vagy kilapult, vagy behorpadt. A homlok fölötti csúcslemez mintegy 5 mm-es szakaszon beszakadt. Szemrevételezéskor az aranyozás 90%ban épnek látszott, azonban a babérsor területén az erős fizikai igénybevételnek köszönhetően kissé megkopott, s a réz barnás-fekete korróziója tűnt elő. A háború során deformálódott, kopott sisak 80 éve a raktárak valamelyikében pihent, tehát elsősorban a légköri korrózió kialakulására nyílt lehetőség. 11 Először (kén-hidrogén, kén-oxidok jelenlétét feltételezve) réz-I-oxidból és réz-I-szulfidból álló vegyes vörösesbarna réteg keletkezett. Nedvesség jelenlétében (ami a raktár magas páratartalmát is jelenti) lehetőség nyílt a zöld színű, súlyosabb bomlási állapotot jelentő korróziós termékek (bázisos-réz-karbonát) 12 kékeszöld réz-szulfátok (illetve bázisos réz-szulfátok 13 ) megjelenésére. A homloklemez és a tollforgót tartó oroszlánfej jó megtartású, rajta ép maradt az aranyozás. Fizikai sérülést nem szenvedtek. Néhol kissé mattult ugyan a felület, de jelentős korrózió nyomaira nem bukkantam. A még meglévő, címeres távtartó peremrésze gyűrött volt, de díszítései épek maradtak. A taréjon levő távtartó elveszett, csonkja azonban megmaradt a helyére erősítve. Első kézbevételkor a bőrbélés szinte teljesen kifordult a sisaktestböl. A vasharang kerülete mentén kb. 4 cm-es szakaszon, a tarkólemez alatt tartotta még az eredeti varrás a bőrt, ám a többi részen az 'S' sodratú varrócérna teljesen eltűnt. A bőr látványra és tapintásra kissé kopott, poros, merev-kemény volt. Az álszíjat bújtató lyukak továbbszakadtak. A bőrbélés alatt levő, pamut bélelő anyag kitüremkedett a peremeknél és kissé szétfoszlott. A vas rozsdásodásából eredően barnás-vöröses, foltos volt. A hiányok felmérése, anyagvizsgálatok A hasonló sisaktípusok szemrevételezése után vehettem számba a hiányokat. Az aranyozott taréjt összefogó távtartó lemezből csak a címerrel díszített homloklemez maradt meg, a többi, dísztelen része hiányzott, illetve csak egy kis csonk volt rögzítve a tarkó kúp alakú tagjához. A roncsolt felület minősége szándékos rongálást feltételezett. Az V. F. névjellel díszített homloklemezt rögzítő négy gombfejü, aranyozott csavarból egy hiányzott. A jobb oldalon a sisaktestről elveszett az oroszlánfej a díszítőmerevítő háromszöggel és a szemellenző vaslemez peremét takaró aranyozott sín is. Hiányzott a bőr állszíj és az ezt takaró aranyozott rézből készült préselt lemezsor. 11 Változó fűtési rendszer (olajkályha, vegyes tüzelés stb.), a kezdetben korszerűtlen polcrendszerek stb. által kibocsájtott, gáz halmazállapotú légszennyezők hatására egy vegyes, oxidokból és szulfidokból álló réteg alakult ki. 12 Malachit (bázisos réz-karbonát, CuC0 3 x Cu[OH] 2 ). 13 Brokantit (bázisos réz-szulfát, CuS0 4 x 3Cu[OH2]).
