Hausner Gábor - Kincses Katalin Mária - Veszprémy László szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 5. (Budapest, 2002)

MÚZEUMUNK TÖRTÉNETÉBÓL, ÉLETÉBŐL - MÁTYÁSSY GABRIELLA: A Pesti Polgárőrség lovas-osztályának tisztjei által használt, 1837-ben átalakított sisak restaurálása

Az 1837 M. sisak szakszerű restaurálása érdekében anyagvizsgálatokat végeztem, a kapott eredmények figyelembe vételével és ismeretében terveztem meg a restaurálás folyamatát. A vizsgálatok kiterjedtek a tárgyat felépítő szerves, illetve szervetlen anyagokra egyaránt. (Az anyagvizsgálatokról szóló összefoglalást az 1. sz. melléklet tartalmazza.) Restaurálás Az 1837-es lovassági sisak restaurálását a fotódokumentációk elkészítése után a szétszereléssel kezdtem. (A restaurálás során felhasznált anyagokat a 2. sz. melléklet tartalmazza.) A tisztítást a sisaktest felületét borító por és a zsíros humán szennyeződések - melyek a raktározás és a szakszerűtlen mütárgymozgatás során rakódtak rá - eltávolításával kezdtem. A felületet 1%-os zsíralkohol-szulfátot tartalmazó desztillált vízzel tamponáltam, majd desztillált vízzel leöblítettem. A sisaktest belső felületén, a peremrészen lazán kötődő vas-korróziós sáv futott végig. Ennek a tisztítását mechanikus úton kezdtem el: szikével, fogászati csiszolóberendezésbe fogott marófejekkel, illetve kis fémkefékkel. A stabilabban kötődő korróziótermékek eltávolítását száraz fázisú ultrahangos depurátor segítségével végeztem. A meglazított és levékonyított rozsdaréteget RO-55 márkanevű, foszforsavat tartalmazó anyaggal távolítottam el a felületről. A felületen maradt fölösleges vegyszert 1%-os zsíralkohol-szulfátot tartalmazó desztillált vízzel távolítottam el, majd tiszta desztillált vízzel öblítettem le. A tisztítás után a vaslemez felületét marokcsiszoló gépbe fogott filckoronggal és puha szőrű kefével egységesítettem. A tisztítást követően a tárgy stabilitása és esztétikus megjelenése érdekében a horpadt területek korrekcióját végeztem el. A vasból készült ónozott, sisaktest felületén a fekete festék több helyen lepattogzott, megrepedezett. Kérdéses volt a festékréteg viselkedése az egyengetés során, s így felmerült a réteg előzetes levédésének lehetősége. Mielőtt bármilyen anyagot felhordtam volna a felületre, egy általam keményfából faragott formán kipróbáltam a festett vaslemez viselkedését. A satuba rögzített faformára 'húztam' a sisakot és óvatos de határozott mozdulatokkal kézzel kezdtem el kisimítani a torzult területeket. Közben folyamatosan figyeltem a festék esetleges mozgását a vaslemezen. Szerencsére a festék adhéziója (kötődése) az alaphoz nagyon jó volt, így a festék rögzítése nélkül folytathattam a munkát. Ahhoz, hogy a sisaktest eredeti ívét visszaállítsam, többféle formát is faragnom kellett, ezeket az egyes részek alakítása közben folyamatosan készítettem. A lemezforma viszonylag könnyen alakítható volt, eltekintve a kisebb, rugalmas, rideg területektől, ahol nagyobb nyomás hatására alakulhatott csak ki az eredeti domborulat. Ahol az anyag ridegebbnek tűnt, ott fa és fém poncolok segítségével simítottam. Természetesen mindvégig ügyeltem arra, nehogy megsértsem a vaslemezt, illetve a rajta levő ónozást. A vas sisaktest felületéről több helyről lekopott a védő ónozás. A hiányzó ónréteg pótlására olyan módszert kellett választanom, amellyel nem veszélyeztettem sem a vaslemez állapotát, sem a festett réteget. A restaurátori gyakorlatban bevált, mozgóanódos