Hausner Gábor - Kincses Katalin Mária - Veszprémy László szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője. Acta Musei Militaris in Hungaria. 4. „Kard és koszorú”. Ezer év magyar uralmi és katonai jelképei. (Budapest, 2001)

URALMI JELKÉPEK - SZABÓ PÉTER: A meztelen kard szerepe a vegyes házakbeli királyok hatalmi szimbolikájában

üzenetek számbavétele, a külföldi és a magyarországi szokások illeszkedési lehetőségeinek felmérése. Az Anjouk magyarországi színrelépésétől elvárható lehetett volna, hogy a lovászmester határozottabban képviselje az uralkodó legfőbb hadúri aspektusát, és így reprezentációjában a kivont kard, miként Franciaországban, kulcsszerepet kapjon. Franciaországban a késő középkorban a lovászmester, a connétable a király katonai tanácsadója, az uralkodó távollétében a királyi sereg vezetője, a legfelsőbb katonai bíróság elnöke volt.

7 A connétable-tisztség egyre növekvő jelentőségéhez a százéves háború első szakaszában Bertrand du Guesclin személyes erényei is hozzájárultak.

8 Az V. Károly francia király legendás lovászmestere körül kialakult kultusz erősítette fel azt a reprezentációs hagyományt, mely szerint a király legfőbb hadúri hatalmának jelképét, a kivont kardot a lovászmesternek kell meghordoznia. Du Guesclint ugyanis, a temetésekor elmondott egykorú vers tanúsága szerint, a kilenc hős sorába helyezték, tizedik lovaggá avatták. Ez egyben azt is jelentette, hogy connétable-ok eszményképe felvette a három pogány (Hector, Caesar, Nagy Sándor), a három zsidó (Józsua, Dávid, Júdás Makkabeus) és a három keresztény (Arthur, Nagy Károly, Bouillon Gottfried) vitéz ikonográfiái jellegzetességeit, legfőképp a hősi tettekre mindig kész magatartásra utaló kivont kardot.

9 A francia királyi udvarban ettől kezdve töretlen, a kora újkorig ívelő szokás maradt, hogy a connétable egy kezében tartott kivont karddal teljesítse reprezentációs szerepét.

1 Habár a lovászmesteri tisztség a magyar király kíséretében már egy 1055-ben kelt oklevélben is megragadható, XIII. századi forrásainkból leírható feladatköre a késő középkorban alig változott. Ez egyben azt is jelenti, hogy a vegyesházi királyok lovászmestere nem kapott olyan határozott katonai karaktert, mint franciaországi társa. E tisztségviselő báró 7 Connétable (lat.: comes stabuli). Fédou, René (ed.): Lexique historique du moyen âge. Paris, 1989. 47. 8 Bertrand du Guesclin-t 1370-ben nevezték ki connétable-nak. Ettől kezdve haláláig (1384) legendás szerepet vitt a százéves háború csatáiban. Mollal du Jourdin, Michel: La guerre de Cent Ans vue par ceux qui l'ont vécue. Paris, 1992. 23-45., 123. A Saint Denis apátságban ma is látható síremléke az imádkozás gesztusában, összetett kézzel mutatja be a nagy hadvezért, miközben balján - részint pajzszsal fedve - hangsúlyosan mutatkozik a gombos markolatú, immár hüvelyébe dugott, vastag pengéjű, lovászmesteri méltóságára is utaló kard. 9 Bertrand du Guesclin egykorú (1384) gyászverse: «Puisqu'il est mort, qu'il soit mis en la table de Machabée, premier preu de renom de Josué, de David le Raisonnable.

.. Or soit nommé le dixième des lors Bertrand le preux qui servit en prodon L'écu d'azur a trois fleurs de lis d'or." Idézi Chartrou, Josèphe: Les entrées solenneles et triumphales a la Renaissance (1484-1551). Paris, 1928. 47. Ugyanitt van szó a Kilenc vitéz klasszikus ábrázolásáról VI. Károly inventáriurnában. - A Kilenc hősről: Huizinga, Johan: A középkor alkonya. Fordította Szerb Antal. Budapest, 1979. 70. A Kilenc hőssel kapcsolatos kivont kard ikonográfiájáról: Cerná-Studnickova, Milada: Ceremónia és reprezentáció a Richental-krónikában. In Beke László - Marosi Ernő - Wehli Tünde (szerk.): Művészet Zsigmond király korában 1387-1437. Budapest, 1987. 2. kötet. 35. 10 Franciaországban a kardot meghordozó lovászmester a király valamennyi nyilvános megjelenésén szerepel. A halott király temetési ceremóniáján is feltűnik. így például VIII. Károly temetési precessziójában (1498. április 7.) és I. Ferenc gyászmenetében (1547. május 21.). Giesey, Ralph: The Royal Funeral Ceremony in Renaissance France. Genève, i960. 12., 111. - Josephe Chartrou művének függelékében teljes terjedelmében közli II. Henrik roueni bevonulásának (1550. október 1.) leírását, amely Rouen város levéltárában maradt fenn. Ebben olvashatjuk, hogy a királyt a kivont kardot tartó lovászmester kísérte: „II est escorté du duc de Montmorency, pair de France et connétable, 1 épéé nue a la main..." Chartrou: i. m. 135.