Hausner Gábor - Kincses Katalin Mária - Veszprémy László szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője. Acta Musei Militaris in Hungaria. 4. „Kard és koszorú”. Ezer év magyar uralmi és katonai jelképei. (Budapest, 2001)

KATONAI JELKÉPEK - SZOLECZKY EMESE: A végelbocsátás jelképei

szerint idejüket becsülettel és híven le-, illetve kiszolgálták az ármádiában, igen hamar írásos formát öltött a Habsburg Birodalomban. 1715 nyarától, az állandó hadsereg felállásától és fenntartásától az esedékes újonclétszámot meg kellett szavaztatni a magyar országgyűléssel. Az ott elfogadott kontingenst azután elosztották-ráterhelték a vármegyékre, azon belül a településekre. Ennek megfelelően kötéllel, erőszakos toborzással vitték meghatározatlan ideig tartó szolgálatra a legényeket. A XIX. század második felében bevezetett kötelező, de három esztendőben megszabott katonai szolgálat még konkrétabbá tette ezt az életszakaszhatárt, amely váltást jelentett a fiatal parasztférfi életében: előtte még legénykedett, majd hazajött és megházasodott. A katonai szolgálat volt a próbatétel: ha azt kibírta, sokat látott, „világot járt" emberként vállára vehette a családalapítás terhét is.

2 Az obsitlevél és az obsitos katona több száz éven át élő, elterjedt fogalmi eleme volt a magyar közgondolkodásnak. A szó első felbukkanása a Magyar Történeti-Etimológiai Szótár

3 szerint 1655-höz kötődik, s már ekkor átvitt értelemben használják: „sokszor obsitot nyér jámbor Felesigtek, / s-hűsigtelen másnak szerelmitül égtek. "- ahogyan Gyöngyösi István megverselte.

4 1781-ben már „opsitos" névvel illetik a szolgálatból elbocsátott katonát,

5 míg Kónyi János „Democritus"-ában „ absitos "-nak titulálja.

6 A kiszolgált katonának adott elbocsátó levél 1762-ben már mint „obsitos levél"? rá egy évre ugyanezen alakban,

8 1816-ban pedig „apsit" megnevezéssel tűnik fel Gyarmathi Sámuel „Vocabulárium"-ában.

9 A szó eredete könnyen azonosítható a német nyelvben elterjedt, bajor-osztrák eredetű kifejezéssel, az „Abschied"-dal, amely 'búcsú, elbocsátás'-t jelent.

10 Az első világháború előestéjén megjelent kéziszótár

11 második jelentésként természetesen megadta a katonai vonatkozást, a „végeibocsátó levél" értelmet is. Az osztrák-magyar együttélés korszakához kötődő szó ezen második jelentése a közös katonaélettel kapcsolatban honosodott meg,

12 s ilyen értelemben mindkét nyelvben elavulóban van. Az obsit tehát eleinte „csupán" hivatalos irat volt, amely igazolta a sokszor messze földről haza induló obsitost útja során, illetve hazaértekor a katonai és civil hatóságok előtt. Kézzel írott, névre szóló passzusok voltak, cirkalmas német nyelvű szövegbe foglalva tartalmazták az illető személynek a seregben elért rangját (általában közlegény vagy altiszt), születési helyét, idejét, polgári foglalkozását, illetőségi helyét. Fokozatosan egységesülő szövegkörnyezet írta le „hű és szorgalmas szolgálatban" eltöltött évei2 Soltész: 1. m. 70., 220-221. 3 Benkő Lóránd (főszerk.): A Magyar Nyelv Történeti-Etimológiai Szótára. Budapest, 1970. 2 kötet. 1064— 1065. 4 Badics Ferenc: Gyöngyösi István összes költeményei. Régi Magyar Költők Tára sorozat. 1. kötet. Budapest, 1914. 44. 5 Magyar Nyelv, 1963. 225. 6 Kónyi János: A mindenkor nevető Democritus. 1. kötet. Buda, 1782. 34. 7 Magyar Nyelv, 1965. 372. 8 Uo. 9 Gyarmathi Sámuel: Vocabularium. Bécs, 1816. 10 Lumnitzer, Viktor - Melich, Johann: Deutsche Ortsnamen und Lehnwörter des Ungarischen Sprachschätzen. Innsbruck, 1900. 136., 277., 294.; Bárczi Géza: Magyar szófejtő szótár. Budapest, 1941. 221.; Drosdowski, Günther (hrsg.): Etymologie. Herkunftswörterbuch der Deutschen Sprache. 7. Bd. Mannheim-Leipzig-Wien-Zürich, 1989. 17. 11 Kelemen Béla (szerk): Német és magyar nagy kézi szótár tekintettel a két nyelv szólásaira. Budapest, 1914. 11. 12 'A kiszolgált katonának adatni szokott elbocsátó levél, elbocsátvány'. Czuczor Gergely - Fogarasi János: A magyar nyelv szótára. Pest, 1866. 4. kötet. 999.