Hausner Gábor - Kincses Katalin Mária - Veszprémy László szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője. Acta Musei Militaris in Hungaria. 4. „Kard és koszorú”. Ezer év magyar uralmi és katonai jelképei. (Budapest, 2001)
KATONAI JELKÉPEK - SZOLECZKY EMESE: A végelbocsátás jelképei
nek, hónapjainak és napjainak pontos számát; azt, hogy melyik katonai egység kötelékében fordult meg sokéves, sokszor évtizednyi időt meghaladó szolgálata során. Az iratot a keltezés, a kiállító regiment valamely tisztje és az ezred pecsétje hitelesítette. Múzeumunk egy ilyen obsittal rendelkezik 1768-ból, amellyel Friedrich von Hohenzollern ezredes, a Württemberg dragonyosezred parancsnoka bocsátja haza a magyarországi Páth-ról 13 a hollandiai Rurimundából 14 származó Franz Anton Komerling közlegényt. 15 A XVIII. század 70-es éveitől gyors egységesülésnek és intézményesülésnek lehetünk tanúi: a személyes adatokon kívül a szöveg nagy része előrenyomott, némi művészet kizárólag az iniciálé-szerű első betűk vagy sorok elrendezésében, illetve esetenként a papírfelzetes pecsétekben lelhető fel. 16 Díszítésként és hitelesítésként először a pozsonyi Joseph Haberfellner 1799-es obsitján tűnik fel a sallangos kezdőbetű elé illesztett, előre nyomtatott kétfejű sasos osztrák császári pecsét, 1830-ra pedig az irat középső részén megjelenő osztrák császári címer állandó motívummá válik. 17 A nyelv értelemszerűen még mindig német, bár a napóleoni háborúknak és a magyar nemesi felkelésnek köszönhetően feltűnnek az első magyar nyelvű példányok is. 18 Az első jelentősebbbb nyomdai keretdísszel rendelkező példányunk 1818-ból származik, a „32 tornyú Majlandban" 13 esztendőt szolgált Szallay Gábriel kapta. Érdekessége, hogy első ízben találunk az irat hátoldalán az elbocsájtott hadfi azonosítását egyértelművé tevő személyleírást (termet, hajszín, homlok, szem, orr, száj, arc, különleges ismertetőjel). 19 A csupán osztrák császári címerrel ékített példányok szövegükben nem mutatnak egymástól jelentős eltérést az 1820-1830-as években. 20 Az 1840-41-bői fennmaradt példányokon csupán címer szerepel díszítő motívumként. Tartalmilag a szövegben nincs jelentős változás az előző évtizedekéhez képest, megformálásában hoz annyi újat, hogy kiemelt betűnagysággal kezeli az első sort, s az előző változatnál jobban ráirányítja a figyelmet az obsit felmutatójának személyére: „ Vorzeiger dieses Abschiedes... " 21 13 Somogy megye, csurgói járás. 14 Ma Roermond, Limburg megye, Hollandia (egykori Hanza-város). Dékány Károly: Hollandiai könyvtártörténet. Uitgeverij Forum Amstelgereen, 1983. 130-131. 15 HTM 10.828/Em., az irat pontos dátuma 1768. március 31. Lásd az 1. sz. függeléket. 16 HTM 10.829/Em., HTM 84.113.1/KE., HTM 9.054/Em., HTM 9.055/Em. Lásd a 2., 3., 4. 5. sz. függeléket. 17 HTM 0.160/Em. Lásd a 6. sz. függeléket. 18 HTM 0.149/Em. A nemes fel-kelö veszprémi lovas ezredének elbotsájtó levele Szabó Mihály közvitéz részére. Pápa, 1810. A vármegye pecsétje díszíti. Valamint Tix Fridrik, „elébb Báró Stipsits, utóbb Fridrik Vilhelm Burkus Király nevét viselő" cs. kir. magyar ezredéhez kapcsolt lovas sereg közlegényének „elbotsájtó levele" HTM 76.4.1/KE. Nagyszentmiklós, 1816. január 30. Lásd a 7., 8. sz. függeléket. 19 HTM 12.101/Em. (1818) Lásd a 9. sz. függeléket. 20 HTM 90.283.1/KE. Hátoldalán a felirat: ,Antal Istvány katonaságábul hazajővén 1822 évben november ISdik Bartal Rozáliával hajadon Leánnyal házasságra lépett és az akkori káplány Mihalik András által megesketett, Milánszki János Szentistványi plébános engedelmével. Szent Istvány 24dik Május 1847. Szendrői Aszalay László Prépost Espesres és Szent Istványi Plébános." Lásd a 10. sz. függeléket. - Felépítésében ezt követi az ugyancsak a Borsod megyei Szentistvánban született Hajdú Gábriel 1835-ös obsitja. HTM 90.284.1/KE. és HTM 0.163/Em. ny. n. 21 HTM 0.189/Em. A budai Ludwig Grobetty obsitja a 32. sorgyalogezredtől. Pest, 1840.; HTM 11.196/Em.; Martin Schütz tizedes végeibocsátója a 48. sorgyalogezredtől. Sopron, 1841.; HTM 10.508/Em.; Kishindi Galambos Lajos tizedes levele a 19. magyar sorgyalogezredtöl. Székesfehérvár, 1841. Érdekes a típus 1850-es felbukkanása: Horváth Ferenc, a 33. sorgyalogezred gránátos katonája részére kiadott levél. Arad, 1850. Magántulajdonban.
