Hausner Gábor - Kincses Katalin Mária - Veszprémy László szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője. Acta Musei Militaris in Hungaria. 4. „Kard és koszorú”. Ezer év magyar uralmi és katonai jelképei. (Budapest, 2001)

KATONAI JELKÉPEK - CSIKÁNY TAMÁS: A "vörös sipka", mint a kollektív helytállás jelképe

honvédek, polgárok és az ellenség számára is. Hogy kinek adományozható, ezt a következőképpen fogalmazta meg: „adjunk vörös sapkát mind azon zászlóaljaknak, s másnemű hadrészeknek, melyek folytonos vitézségök által a világ tiszteletét, bámulatát, a haza köszönetét megérdemlik: legyen kimondva, hogy csupán s egyedül olly zászlóaljak, lovasezredek vagy tüzérosztályok viselhessenek vörös sapkát, mellyeknek egyénei mind egytől egyig a veszedelmet nem tekintve bátran mennek elleneink halált öntő állásaira, hogy azokat semmivé tegyék, - kik szóval férfiak, valóságos vitézek és hősök."

15 A kötelék meghatározása a gyalogságnál egyértelmű lehetett, hisz a zászlóalj volt a legkisebb harcászati, alkalmazás vonatkozásában rendszerint már nem osztott kötelék. A tüzérség esetében az osztály nyilvánvalóan üteget jelent, hisz ennél magasabb köteléket a szabadságharc alatt nem szerveztek, ezt viszont tartósan nem bontották meg. A lovasságnál már nagyobb gondot jelenthetett az alakulat nagyságának kiválasztása, hisz a magyar honvédseregben lovasezredet egy kötelékben nem alkalmaztak, rendszerint osztályokra bontva, más-más hadrendi kötelékben, sőt eltérő hadszíntereken is tevékenykedhettek. Ennek megfelelően nehéz lehetett meghatározni azt is, hogy melyik osztály milyen módon érdemli ki az elismerést. A lovasság esetében, nyilván gondot jelenthetett az is, hogy öltözetük - hiszen szinte kizárólagosan huszárokról volt szó rendkívül kötött volt, s szinte elképzelhetetlennek tünt, hogy egy huszár gyalogsági tábori sapkát hordjon. Ezen megfontolások vezethettek oda, hogy Görgei konkrét javaslatai között nem találunk lovas köteléket. A fővezér javaslata szerint a vörös sapka viselésének jogát el is lehet veszteni, mégpedig annak, aki „a katonai erélyességről elfeledkeznék". Görgei azonnal megtette konkrét javaslatát is, mely szerint az 1., a 3. és természetesen a 9. honvédzászlóalj, valamint a 19. (Schwarzenberg) gyalogezred 3. zászlóalja, továbbá a 4. és 11. gyalogüteg, a 6. és 8. lovasüteg „legénysége és tisztsége kapjon vörös sapkát". Kossuth a fővezéri felterjesztés szellemében tudósította az Országos Honvédelmi Bizottmányt, hogy a javaslatot elfogadta, ezt a hadseregnél ki fogja hirdettetni, és kérte a Bizottmányt: „hogy Szebent, Kolozsvárt, Váradot, Debreczent, Miskolczot, Egert, Gyöngyöst, Rimaszombatot, Kassát, Ujhelyt, Ungvári, Szatmárnémetit, Nagykárolyt és Szegedet felhasználva minél több veres csákót, s ha az nem lehetne, veres sipkát csinos alakban készíttetni méltóztassék."

16 A Honvédelmi Bizottmány egyetértett elnökének döntésében, és Kossuth levelét átküldte a hadügyminisztériumba. Mészáros Lázár tábornok hadügyminiszternek első dolga hadparancsának megfogalmazása volt: „A hadsereg ideiglenes parancsnoksága felterjesztésére és a Honvédelmi Bizottmány beleegyezése következtében, a vörös sapkák viselése a hadseregben, mint egyes testületek ellenség előtti kitűnő vitézsége megjutalmazása hozatik be; a viselhetési jog egy más osztályra kiterjesztése a hadsereg főparancsnokságra ruháztatván. Ennélfogva a hadseregben mind egyesek, mind testületek, melyek engedményt előmutatni nem tudnak, a vörös sapkák viselése, mint egy el nem nyert díszjel birtoklása, szigorúan tiltatik."

17 A rendelet szűkszavúsága arra enged következtetni, hogy a hadügyminiszter nem értett egyet ezen elismerési formával, és annak adományozási jogát azonnal a hadsereg-parancsnokságra ruházta. Ezzel fel is merülhet azonnal az a kérdés, hogy a főhad15 A javaslatot közli Steier Lajos: Az 1849-iki trónfosztás előzményei és következményei. Budapest, é. n. 179-180. 16 Kossuth: i. m. 826. 17 Közlöny. Hivatalos lap. 76. szám. 1849. április 11.