Hausner Gábor - Kincses Katalin Mária - Veszprémy László szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője. Acta Musei Militaris in Hungaria. 4. „Kard és koszorú”. Ezer év magyar uralmi és katonai jelképei. (Budapest, 2001)
KATONAI JELKÉPEK - CSIKÁNY TAMÁS: A "vörös sipka", mint a kollektív helytállás jelképe
sereg hadrendjén kívüli csapatoknál adományozható-e a vörös sapka viselése? A magyar honvédsereg legfelsőbb vezetési szintjén uralkodó viszonyok ismerete miatt ez szinte megválaszolhatatlan kérdés. Mindenesetre egyes adatok szerint Józef Bem tábornok, az erdélyi hadtest parancsnoka ekkora már a 11. honvédzászlóaljat felruházta e megkülönböztető jelzés viselésének jogával. 18 Bem a február 9-i piski ütközetben tanúsított helytállásáért jutalmazta meg a zászlóaljat, ami valószínűsíthető azért is, mert az ütközet előtt érkezett egy nagyobb erősítés a Bánsági-hadosztálytól, ahol a vörös sapkások ekkor már nagy tiszteletnek örvendtek. 19 Mészáros április 9-én értesítette Kossuthot, hogy vörös csákók készítésére nincs mód, viszont sapkák elkészítésének, amely „...mint biztosan reményleni lehet (...) nagy mennyiségben fog szükségeltetni", nincs akadálya. 20 A hadügyminiszter a nagyváradi ruhabizottmányt bízta meg a minta elkészítésével, illetve az elkészítésre vonatkozóan értesítette Beniczky Lajos bányavidéki kormánybiztost és a Kossuth által írt levelében megjelölt helyek térparancsnokait. A hadügyminiszter azzal bízta meg Beniczkyt, hogy a sapkákat Rimaszombaton készítesse el, a szükséges posztót pedig a gácsi posztógyártól rendelje meg, illetve egyéb helyeken vásároltasson fel. Beniczky a válaszában közölte, hogy ez ügyben intézkedni nem tud, mivel ö jelenleg Kassán tartózkodik. A kormánybiztos közölte továbbá, hogy székhelyét rövidesen átteszi Eperjesre, viszont elutazása előtt felkérte Komáromy Imre kormánybiztost, hogy „szíveskednék olyatén fövegek készítését itt helyben megrendelni". 21 A vörös sapkák készítésével kapcsolatos más lényeges rendeletről, intézkedésről, illetve jelentésről nem tudunk, de erre nem is volt szükség. A Görgei által javasolt kötelékeken kívül másokat csupán a szabadságharc utolsó heteiben, Komáromban tüntettek ki a vörös sapka viselésével. Azt sem tudjuk, hogy azon zászlóaljak és ütegek, melyeknek engedélyezték viselését, valóban hordták-e a sapkát. A 3. honvédzászlóalj esetében biztosra vehetjük, hogy nem, hisz egyrészt a fehér tollat már megkülönböztető jelzésként hordták, de a két zászlóalj közötti viszony is erre enged következtetni. Nem valószínű, hogy a rivális zászlóaljhoz - a dicsőségszerzésen kívül - bármiben is hasonlítani szerettek volna. Nem valószínűsíthető az sem, hogy a „régi" gyalogezred zászlóalja, a „schwarzenbergek" hordták volna az új megkülönböztető fejfedőjüket, hisz ők hagyományos egyenruhájukat viselték, amelyen csupán a csákó rózsáját változtatták meg. Az 1. honvédzászlóaljról nem tudjuk, hogy viselte-e a vörös sapkát. Mindenesetre ez az egyetlen kitüntetett zászlóalj, amely nem a Damjanich vezette III. hadtest kötelékébe tartozott. Az 1. honvédzászlóalj Pesten alakult, és végig a főhadszíntéren harcolt, a fel-dunai hadsereg, majd a VII. hadtest soraiban, vagyis Görgei parancsnoksága alatt. A kitüntetett tüzérütegek közül is csupán a VIII. lovasütegről tudjuk, hogy tisztjei, katonái büszkén hordták a vörös sapkát. A Wenzel Freudenreich által vezetett üteg a szabadságharc egyik legkiválóbb köteléke volt. A magyar tüzérekre egyébként is ritkán volt panasz, de Freudenreichről mindig dícsérőleg nyilatkoztak. Az üteg megbízható18 Barczy - Somogyi: i. m. 228. 19 Nem említi viszont a vörös sapka viselését a zászlóalj történetét mindez ideig legteljesebben feldolgozó munka: Adatok a XI. zászlóalj történetéhez. Egy honvéd magánjegyzetei. Kolozsvár, 1868. A zászlóalj viszont megkapta a III. osztályú katonai érdemjelet, amit sokszor összekötnek a vörössapka viselés jogával. 20 Magyar Országos Levéltár, II 75. 1849: 9603. sz. 21 Magyar Országos Levéltár, H 75. 1849: 10 154. sz. 1849. április 13.
