Hausner Gábor - Kincses Katalin Mária - Veszprémy László szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője. Acta Musei Militaris in Hungaria. 4. „Kard és koszorú”. Ezer év magyar uralmi és katonai jelképei. (Budapest, 2001)

URALMI JELKÉPEK - KINCSES KATALIN MÁRIA: "Így ragyogjon Sopron is régiségeivel...” Hatalmi jelképek, a város reprezentációja a XVII. századi soproni országgyűléseken

pontból korai megjelenésük miatt is jelentősek.

40 A Tűztorony bejárata fölé, 1619-ben a városi címer helyére pedig a Belváros felé eső, akkor még beépítetlen térre nyíló részre a magyar királyság címere is fölkerült. 1 A továbbiakban a XVII. század folyamán és a XVIII. század elején szokásban maradt a város frissen renovált kapui fölé ábrákat és feliratokat festeni, melyek fontosabb politikai eseményekhez kapcsolódtak, az uralkodói hatalom és Sopron erejét hirdetve.

42 A XVII. század első évtizedétől Európa-szerte már igen nagy publicitása volt a rendkívüli eseményeket és az udvari élet történéseit bemutató, rendszeresen megjelenő nyomtatott hetilapoknak. Az olcsó Neue Zeitung-ok könyvformátumban egybekötött változatai is ebben az időszakban tűntek föl a hazai városokban. Az 1620-as években a hírlevelekben megnőtt a magyarországi politikai eseményekről szóló tudósítások száma.

43 A Soproni Levéltárban fennmaradt korabeli, kézzel írt újságcikkmásolatok rendszeresen készültek a magisztrátus tagjai számára.

44 A magyarországi eseményekről szóló korabeli tudósítások homlokterében a Bethlen Gábor erdélyi fejedelem (1613-1629) által indított, a Magyar Királyság függetlenségét, egységét célként kitűző politikai mozgalom, az ehhez kapcsolódó diplomáciai és katonai események állottak. A Habsburg császári udvar 1614 tavaszán Linzbe hívta a fennhatósága alá tartozó országok és tartományok rendjeit, hogy az erdélyi fejedelem ellen indítandó hadjáratára pénzt szerezzen, hangoztatván, hogy ellenkező esetben Bethlen fog támadni az őt támogató török hadak segítségével. A fegyveres konfliktus lehetőségét azonban a Thurzó György nádor (1609-1616) és Náprágy Demeter (1556 k.-1619 k.) kalocsai érsek által vezetett magyar politikai elit elhárította. Az évtized végén azonban már a német Protestáns Unió és a Katolikus Liga mögé fölsorakozó államok és tartományok közötti érdekellentétek miatt európai méretű konfliktusrendszer bontakozott ki. Elkövetkezett a harmincéves háború kelet-európai szakaszának nevezett katonai támadássorozat, melyben Bethlen Gábor fejedelem fellépése, politikája természetesen állásfoglalásra kényszerítette a magyar politikusokat, rendeket, közöttük Sopron vezetését is.

45 Ebben az időszakban, 1619-től a Németországból származó háborús tudósítások hírlevelek formájában folyamatosan, nagyobb mennyiségben érkeztek Sopronba,

4 s 1620 tavaszára a városvezetés a nemzetközi és a helybéli (országos és szűkebb területen a vármegyei) hatalmi erőviszonyoknak megfelelően foglalt állást, II. Ferdinánd (1578-1637) császár és magyar király és az őt szinte egyedül támogató Sopron 40 Vö.: Rózsa György: Lackner Kristóf, a rézmetsző. SSz., 1971. 313.; Horváth 1992. 39. 41 SKM 154.; Tóth Sándor: Régészeti adatok az Elő- és Hátsókapu történetéhez. SSz., 1988. 56-77. (A teret csak a XVIII. század második felében építették be.) 42 1642-ben, 1647-ben, 1697-ben és a XVIII. század elején. A feliratok meglétéről lásd: Rózsa: Lackner Kristóf, a rézmetsző, 313. - A feliratokat közli Bél Mátyás is. Bél: i. m. Különleges rész, Sopron vármegye szabad királyi városai. I, szakasz: Sopronról. XVIII. §. A falak és a kapuk leírása. Az a torony, amely a felső kapu fölött van. Fordította Tóth Gergely. 43 Németh Noémi - Schaffer Andrea: Adalékok a tübingeni heterodoxia nyugat-magyarországi kapcsolataihoz. Magyar Könyvszemle, 1996. 223-233.; G. Etényi Nóra: A 17. századi soproni országgyűlések a korabeli német sajtóban. SSz., 2000. 32-33. 44 Kovács 2000. 28. 45 Összefoglalóan: Szekfű Gyula: Bethlen Gábor. Történelmi Tanulmány. A bevezető tanulmányt és a Bethlen-irodalom kiegészítő fejezetét Pamlényi Ervin írta. Budapest, é. n. [1983.] 37-142., 191-233.; Csetri Elek: Bethlen Gábor életútja. Bukarest, 1992. 85-138. 46 Kovács 2000. 28.