Hausner Gábor - Kincses Katalin Mária - Veszprémy László szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője. Acta Musei Militaris in Hungaria. 4. „Kard és koszorú”. Ezer év magyar uralmi és katonai jelképei. (Budapest, 2001)

URALMI JELKÉPEK - KINCSES KATALIN MÁRIA: "Így ragyogjon Sopron is régiségeivel...” Hatalmi jelképek, a város reprezentációja a XVII. századi soproni országgyűléseken

jellegű) legitim intézményt hoztak létre. A személyes kapcsolatok mellett a külföldi protestáns egyetemekkel, tudós társaságokkal és akadémiákkal való együttműködést ily módon Sopron város egyik testülete tartotta fönn, szuverén módon. A XVII. század első évtizedében a magisztrátus a város katonai szempontú megerősítését szorgalmazta és végeztette el. Első lépésként 1608-ban „...az ősi várostornyot itt Sopronban szépen renoválták, és a polgármester, a városbíró és valamennyi tanácsnok nevét elhelyezték a legfelső aranyozott toronygombban, azon urakét, akik ebben az évben a várost vezették." 2 Elhelyezték a gömbön a városi címert is, a gömbre pedig egy egyfejű sast ültettek, ami kiváltotta magisztrátus és a külső tanácsosok ellenkezését

13 - valószínűleg már ekkor a kétfejű császári sasra asszociáltak. Lackner Kristóf feleletként „Maiestatis Hungáriáé Aquila" című munkájában, melyben a magyarországi szabad királyi városokat és címereiket ábrázolja, kifejtette: az egyfejű sas a Római Birodalom jelképe volt, a teológiai munkákban pedig János evangélistát jeleníti meg. Mindvégig a világ feletti uralom, vagyis általában a hatalom jelképe. Ugyanakkor a szerencsés jóslat szimbóluma is.

34 Ennek következtében a földgömbön ábrázolt címer fölött a sas a város erejét, szuverenitását hirdeti a Sopronban megfordulóknak. A Tudós Társaság 1612. évi közgyűlésén a városháza Fő téri épületében, a Társaság könyvtárszobájában tartott beszédében Lackner Kristóf ráirányította a tagok figyelmét a városfal építésekor, a várárok melletti Nagyboldogasszony-templom 1532. évi elbontásakor előkerült, a városházára szállított római kori, márványba vésett feliratokra. Ezzel kapcsolatban Sopron egykori híres voltáról szólt, s megjegyezte, hogy „...szinte senkit sem találni, akik Sopron városának hírnevét, alapítását vagy fekvését bármely módon megörökítve az utókorra hagyta volna..."

35 A leírt terjedelme alapján legalább másfél-két óra időtartamra becsülhető beszédben a város presztízsének, hírnevének jelentőségét hangsúlyozta. Kiemelte országos szempontból határváros voltát is: ezért van körülvéve árokkal, sáncokkal, falakkal.

36 A városházán őrzött kiváltságlevelekről szólva a rajtuk található címerekre, tehát az oklevelek hitelességére és érvényességére, ennél fogva általában a városi privilégiumokra, a megszerzett jogokra, a bennük rögzített kereskedelmi kiváltságokra hívta föl hallgatóságának a figyelmét.

37 A városfal építésekor (1615-1618 között) a kapukra, a városháza renoválásakor a nyugat felé eső külső falra a város és az ország címerét festették,

38 a külső és a belső falfelületekre pedig feliratokat és emblémákat helyeztek el. Kőszegi Mátyás 1615-ös emblémagyűjteményének ajánlása már a soproni magisztrátusnak szólt.

39 A városházák falára festett emblémasorozatok alkalmazása Európa-szerte nagyobb mértékben a XVII. században terjedt el, kiindulópontjai az 1615-1617-ben Regensburgban és Velencében elterjedt emblematikus ábrázolások voltak - a soproni feliratok és ábrák ebből a szem32 Faut Krónika, 144. 33 Kovács 1972. 82. 34 Idézi: Kovács 1972. 78. 35 Grüll 1991. 77. - Itt Lackner Kristóf Sopron történetének megírására utalt. Faut Márk krónikája ennek következtében jött létre. 36 Grö// 1991. 93. 37 Idézi: Grüll 1991. 78. 38 SKM 157. írott emléke: Rosner Mátyás: Sopron leírása 1660-ból. Fordította Németh Sámuel. Bevezető és jegyzetekkel ellátta Csatkai Endre. SSz., 1960. 300-311. 39 Kovács József László: Irodalompártolás a reneszánsz Sopronban (1550-1631). Magyar Könyvszemle, 1977.173-174.