Hausner Gábor - Kincses Katalin Mária - Veszprémy László szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője. Acta Musei Militaris in Hungaria. 4. „Kard és koszorú”. Ezer év magyar uralmi és katonai jelképei. (Budapest, 2001)

URALMI JELKÉPEK - R. VÁRKONYI ÁGNES: Az egységjelképei a megosztottság másfél évszázadában

az akkor még két király területét, a Nyugati Királyságot és a Keleti Királyságot, azaz Erdélyt, a török megszállta területet s a megcsonkított Dalmát- és Horvátországot. A régi egységet hangsúlyozta a térképen Magyarország koronás címere is, a címer „...felső felében Magyarország, alsóban Dalmát- és Horvátország, a szívpajzsban pedig Erdély jelképei láthatók".

3 Ezenkívül a Magyar Királyság címere a térkép még két ábráján, a kétfejű császári sas mellén látható. A püspöki székhelyek, várak, városok sűrű hálózatát ábrázoló térképen nincs nyoma annak, hogy jelentős részük az oszmán hatalom alá tartozik. Az ország megosztottságának valóságos viszonyaira a térkép alján két metszett kép és szöveg utal. Közvetett módon. Egyszerre fejezi ki a múltat és az országegyesítés programját. Az egyik hangsúlyos kép a középkori ikonográfia hagyományos típusa, a Köpenyes Madonna: mint Patrona Hungáriáé megkoronázva tartja gyermekét. Jobbján és balján Szent István és Szent László királyok vonják szét a köpenyt. Az ábrázolt jelenet alatt szövegek olvashatók, két latin fohász. Megszólítják a Madonnát és Pannónia egykori királyait, hogy segítsenek. Szabó Flóris fordításában: „Nagyhatalmú istennő, végre megkönyörülve néped szenvedésén, jósággal tekints rá, hogy biztonságban lehessen az itt kóborló ellenségtől, aki káromkodva megsebzi Jézusodat, s az Isten annyi elhagyott templomán végig dühöng. Titeket is, Pannónia egykori királyai (most isteni szentek), akik a hazai földet Krisztusnak széppé tettétek, kérünk, hogy vitézül védjétek a nemzetet, mint egykor is, hisz ti, isteniek, könnyebben tudtok segítséget nyújtani..."

4 A másik képegyüttes a meztelen Hercules és Venus, a korszak jellemző, az antikvitásból vett ikonológiai típusa, az országot megosztó ellenség legyőzésének képzetét idézi. Venus, amint Gombrich kimutatta, a humánum kifejezője. A meztelen Hercules buzogányával a hősiesség, az erő, a legyőzött félelem és az erény jelképe. Magyarországon a török elleni harcot, az oszmánok legyőzését ábrázoló képi kompozíciókon és a szövegekben is jellegzetes alak a XVII. században.

6 A térképen a helyneveket pontos magyar nevükön kívül latinul és németül tüntették fel. Ily módon a maga nemében páratlan térkép, mint az ország ábrázolása, s a rámetszett címerek, képek és a szövegek szoros összefüggésben vannak egymással. Egyik a másik nélkül nem értelmezhető. Együttesen az ország egységét fejezik ki a szimbólumok sajátos rendszerében. Az ország atlasza, jelképeivel összefoglalja a múltat és a jövőt, a jelen szemszögéből. A szöveg pedig több mint értelmezés, eleven kapcsolatot teremt a térkép szemlélőjével, megszólítja a régi királyokat, s kilép a transzcendencia világába. A kortárs mindennapi élete az oszmán megszállás, a Keleti és a Nyugati Királyság között dúló polgárháborúval feldarabolt országban zajlott. A térképen az ország kerek egész és gazdag; jelkulcsában a gazdaság értékei: szőlőhegy, bánya („hegymunka"), hévízforrás („vadfurdő") olvasható.

7 Valóságos megosztottság és a tudományosan megrajzolt egység, a Köpenyes Madonna és Hercules, a Szent Királyok és Venus, az ábrázolt biztonság és a szövegben a 3 Hrenkó Pál: Lazius 1552-1556. évi nagy Magyarország-térképe. In Papp-Váry Árpád - Hrenkó Pál: Magyarország régi térképeken. Budapest, 1989. 58-59. 4 Papp-Váry - Hrenkó: i. m. 58. 5 Ripa, Ceasare: Iconológia. (1593-1603). Fordította és ajegyzeteket írta Sajó Tamás. Budapest, 1997. 596. 6 Például a Mausoleum (1664) címlapján. 7 Stegna Lajos: Tudományos térképezés a Kárpát-medencében 1918 előtt. Budapest, 1998. 51.