Hausner Gábor - Kincses Katalin Mária - Veszprémy László szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője. Acta Musei Militaris in Hungaria. 4. „Kard és koszorú”. Ezer év magyar uralmi és katonai jelképei. (Budapest, 2001)

URALMI JELKÉPEK - WEHLI TÜNDE: Szent László viselete középkori ábrázolásain

már említett Képes Krónika nyitja meg.

27 Ilyen a veleméri (római katolikus templom, 1378) álló kezében bárdot tartó királya, az angyali koronázás mozzanatával.

28 Hasonló a bántornyai (római katolikus templom, 1389) ciklusnak a váradi püspökség megalapítását kommentáló képe.

29 Végül, a póniki római katolikus templom 1478 körüli, tehát a legkésőbbiek közé tartozó ciklus. Közelében, de attól elkülönülve jelenik meg falképen utoljára a szent bárdot tartó, álló lovag alak.

30 Az ehhez hasonló, álló alakos ábrázolások, és a korábbi ciklusok - mint például a bögözi - játszhattak jelentős szerepet abban, hogy kialakult Lászlónak egy, a kerlési csatától független vagy abból kivált lovas alakos, bárddal ábrázolt képtípusa. Ebben a bögözi és a hozzá hasonló falképek szolgálhattak előképül, amelyek nyitóképén László lovas alakja kompozicionálisan is kiemelkedik, s már kezében van a bárd.

jl Megfontolandó ebből a szempontból Janus Pannoniusnak a szent váradi lovas szobráról szóló epigrammája, mely Lászlónak a Kolozsvári testvérek által emelt és palládiumként tisztelt, majd a törökök által megsemmisített szobrának állít emléket. Ennek utolsó sorai így szólnak: „S rőt fegyvert viselő királyunk, Hős, ki bárdot emelsz a jobbkezedben - Márványoszlopokon pihenve egykor Bő nektárt verítékezett a tested -"

32 Kérdéses, hogy e sorok nem vethetők-e össze Georg Houfnagel 1598-1599 után készített rézkarcával, illetve tollrajzával,

33 amelyek a Kolozsvári testvérek XIV. század végi, Cudar János püspök megbízásából készült szobrát örökítették meg. Kérdéses az is, hogy e szobor milyen, például a korábban általunk megemlített falfestészeti előképekre nyúlik vissza. A szobornak azonban más előzményei is lehetnek. Gondoljunk az uralkodók ókortól örökölt - Marcus Aurelius Nagy Konstantin szobrának vélt tradícióban gyökerező - és az ún. Nagy Károly, majd III. Ottó császár lovas szobron keresztül a középkorban is ébren tartott ábrázolástípusára/

4 Egyfelől a Thuróczykrónika 1488-as augsburgi kiadásában és más ábrázolásokon, így Paulus Chrosnensis Epithalamiumának 1509-es kiadású, magyar nemzeti humanizmust képviselő könyvének előlapján éppúgy megjelenhetett, mint II. Ulászló király guldinerén.

35 27 Lásd a 23. sz. jegyzetet! 28 Marosi Ernő (szerk.): Johannes Aquila és a XIV. századi falfestészet. Budapest, 1989. 24. kép. 29 Uo. 75. kép. A király itt sem visel koronát. Az álló lovag kezében tartja a bárdot. 30 László: i. m. 163. kép. 31 Lásd a 14. sz. jegyzetet! 32 1451. Áprily Lajos fordítása. In Kardos Tibor (szerk.): Janus Pannonius versei. Budapest, 1972. 82. 33 Balogh Jolán: Varadinum Várad vára. I. kötet. Művészettörténeti fűzetek, 13/1. Budapest, 1982. 48. ábra. Itt közvetlenül a talajon áll a szobor. Cesare Porta 1599-es rajzán már posztamensen áll. Uo. 51. ábra. Jól kivehető a bárd Houfnagel 1598-ban készült, a bécsi Österreichische Nationalibliothek-ban őrzött rajzán (Handschriften- und Inkunabelsammlung, Cod. 9423). Lásd Kerny Terézia: Szent László lovas ábrázolásai. Ars Hungarica, 1993/1. 22. kép. 34 Badsíübner, Ernst; Justinianssaule und Magdeburger Reiter. In Möbius, Friedrich - Schubert, Ernst (hrsg.): Skulptur des Mittelalters. Funktion und Gestalt. Weimar, 1987. 184. skk. - Szent László lovas ábrázolásairól bővebben: Kerny: i. m. 39. skk. 35 Wehli Tünde: Szent László ábrázolása egy Bécsben, 1509-ben nyomtatott könyvben. Ars Hungarica, XXI. 1993/1. 55 skk. 42-45. kép.