Hausner Gábor - Kincses Katalin Mária - Veszprémy László szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője. Acta Musei Militaris in Hungaria. 4. „Kard és koszorú”. Ezer év magyar uralmi és katonai jelképei. (Budapest, 2001)

KATONAI JELKÉPEK - SZOLECZKY EMESE: A végelbocsátás jelképei

honvéd gyalogos és huszár, valamint egy csendőr alakja áll. Az aprólékos kimunkálás jól megfigyelhető az alakulat körbélyegzőjének szánt hely haditrófeákkal történő díszítésén, melybe a szokványos elemeken túl olyan „ínyencségeket" figyelhetünk meg, mint a gyalogsági ásó, étcsésze, Mannlicher-szurony és az ismétlőpuska. Figyelemreméltó részletességgel, a korábbi típusok precizitását meghaladva ábrázolta Kimnach az 1868 M csapatzászló elő-, hátlapját, sponton formájú zászlócsúccsal, s a divatos zászlószalaghímzést az eddigieken túlmenően oly módon is érzékelteti, hogy rajta nemcsak a szövegelhelyezkedés, de az adományozó címerhelye is azonosítható.

35 A századforduló táján azonban nagy konkurenciája támadt már az obsitleveknek: „Katonaszabadulás, obsit előtt az élelmes fényképészek betekintenek a kaszárnyába. A legényeknek szép cifra képeket mutatnak, amelyeknek a szegélyzetén a király- a gyalog, és lovaskatonák láthatók. A kép közepén a vitéz: vagy lovon vágtató huszár, vagy gyalogos, fej nélkül. Fölötte az írás: szolgálati időm emlékéül. A fényképész a katonákat sorjában leülteti a padra. Lefényképezi a fejüket, s azt azután beragasztja a fejetlen huszárra, vagy bakára, kegyelettel viszik haza az emléklapot, a pásztorlegény farag hozzá keretet, a komájának is." - idézhetjük Malonyai Dezső beszámolóját.

36 Ez az allegorikus és színes[!] nyomat villámgyorsan országos népszerűségre tett szert, az obsithoz hasonlóan hasonlóan kedvelt szobadísszé vált, amellyel csak az első világháborús emléklapok kelhettek versenyre. A Horthy-korban kissé megváltozott külsővel, de felépítésében teljesen hasonló módon lett a katonasors megbecsült emléket. Az „obsit" esetében a tanúsító, illetve a díszítő funkció a világháború után szinte teljesen kettévált; utóbbi szerepkört döntő mértékben a már említett szolgálati emléklap vette át. A második világháborús katonai obsit díszítése 1943-1944 folyamán csupán egy jellegzetes kalligrafikus keretre és az angyalos címerre szűkült.

37 E típuson még egy érdekesség megfigyelhető: a lapközépi alnyomat, amely a növényi ornamentikával átszőtt kalligrafikus, minden katonai jelleget nélkülöző oldalkerettel szemben hangsúlyozottan utal az okirat hadi jellegére: a hegyére állított kard markolata fölött jól kivehető a rohamsisak kontúrja, a kompozíciót balról cserfa-, jobbról babérág övezi. Végül 1944 márciusában központilag elrendelték a csupán szöveges katonai elbocsátólevél használatát. Visszatértünk szinte a kezdetekhez.

38 A világháborút követő évtizedekben az obsitadás szokása teljesen kiment a divatból. A Magyar Néphadseregben a végelbocsátó-levél tanúsító funkciót nem töltött be. Csupán egyedi emléklapként, a hivatalos szervektől függetlenül, az 1970-80-as években, tréfásféltréfás formában éledt újjá ismét: személyre szólóan egy-egy kézzel rajzolt, tussal kalligrafált példány. Az elkészítéshez általában visszanyúltak a múlt század végi közismert, magyar nyelvű végeibocsátók változatos motívumkincséhez; részlegesen vagy teljes egészében átmásolták azok rajzait, s esetenként színezéssel, a szöveg archaizálásával, cirkalmazásával, a papír körbeégetésével „dúsították". Újdonságnak számított az is, hogy - ellentétben a korábbiakkal - ezen obsitok túlnyomórészt a nyugállományba vonuló tisztikar: őrna35 HTM 0.175/Em. Nyomda: Atheneum Budapest. Lásd a 15. sz. függeléket. 36 Soltész: i. m. 73-74. Gyűjteményünkben feílehető a „huszáros" változat is, például. HTM 80.249.1/KE. szám alatt. 37 HTM 83.110.1/KE. Nyomda: Athaeneum Budapest. Lásd a 16. sz. függeléket. Ugyanezen típusból: HTM 85.240.1/KE., 98.555.1/KE. 38 HTM 1.397/Em. Lásd a 17. sz. függeléket.