Hausner Gábor - Kincses Katalin Mária - Veszprémy László szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője. Acta Musei Militaris in Hungaria. 4. „Kard és koszorú”. Ezer év magyar uralmi és katonai jelképei. (Budapest, 2001)

KATONAI JELKÉPEK - SZOLECZKY EMESE: A végelbocsátás jelképei

gyok, alezredesek, ezredesek, időnként tábornokok részére készültek. Az obsitkészítés fentebb vázolt szokása és módszere a rendszerváltást követő években jelentősen felvirágzott. Változatlanul fennmaradt, mint társadalmi csoportjelenség, az egypéldányos, személyre szóló szövegű és rajzolatú végelbocsájtók használata, ugyanakkor a megszűnő alakulatok is szerkesztettek egy-egy típus-obsitlevelet, ki-ki tehetsége, leleményessége, ízlése szerint. A számítógép lehetővé tette, hogy az alakulat minden tagja emléklapként hozzájusson saját, névre szóló példányához. Szövegükben, kinézetükben ezen obsitokhoz ismét a vállalható múlt, a m. kir. honvédség múlt századvégi honvédvégeibocsátói szolgáltattak mintát, olyannyira, hogy az eredetihez híven sokszor az írásos részt is változatlanul, noha anakronisztikusán átemelték. A legénység, illetve altisztek részére egykoron rendszeresített honvéd vég-elbocsátó jelentős, korszakunkhoz kötődő „rangbéli előléptetését", továbbá a honvédségbeli hagyományok továbbélését mutatja az, hogy ennek mintájára nyomott obsittal ajándékozták meg 2000. augusztus 3-án a Magyar Köztársaság Fegyveres Erőinek leköszönő főparancsnokát, Göncz Árpádot is.

39 Végezetül két különleges típusról emlékeznék még meg: a fegyvernemi obsitokról. Első ismert példányunk a tüzérségé, 1868 körül keletkezett, az emlegetett emblematikus ábrázolásmód egyik legkorábbi emléke. Szerepelnek rajta felismerhető formában különféle lövedékek, lövegirányzók, tüzérségi mérőeszközök, lövegmozdony, természetesen két oldalt tüzérkatona, illetve trén-katona egészalakos ábrázolásával.

40 A másik csoportot a haditengerészet 1873-1875-ben Polában kiállítottobsitjai képezik, amelyek a szerény vonalas kereten túl csupán a fegyvernemi jelvényt tartalmazzák.

41 *** Összefoglalóan megállapíthatjuk: az obsitlevelek jelképi rendszere a XLX. század második felére teljesedett ki, s élte virágkorát. Díszes okiratként írásban és képben egyszerre tanúsította és hitelesítette tulajdonosa katonai pályafutását. Ezért a jelképrendszer használata során a stilizálás, elnagyolás kevés szerepet kapott, annál nagyobb gondot fordítottak azonban az egyenruházat, fegyverzet, zászlók valósághű, az obsitos által könnyen felismerhető ábrázolására. A második világháború idején a végelbocsátó-levél tanúsító illetve díszítő funkciója fokozatosan kettévált, utóbbi szerepkört döntő mértékben a szolgálati emléklap vette át. Ezt követően a katonai végeibocsátó hivatalos kibocsátása megszűnt, azonban spontán módon, kéziratos formában, a hagyományokhoz vissza-visszanyúlva, nosztalgia-szinten azonban a mai napig is létezik. 39 A mintát a Hadtörténeti Múzeum bocsátotta rendelkezésre, ezért a nyomtatott-kitöltött obsit egy példánya a Kéziratos Emlékanyag-gyüjteménybe került. 40 HTM 15.100/Em. Lásd a 18. sz. függeléket. HTM 76.38.1/KE. szám alatt ugyanezen típusból a Br. Mamula nevét viselő, a 25. gyalogezredben szolgált Majoros Rudolf közlegény 1868. június 30-án, Losoncon kelt végei bocsátója. 41 HTM 0.178/Em. (1873) A polai G. Seraschin-féle nyomdában készült. Lásd a 19. sz. függeléket. A másik rendelkezésünkre álló példány: HTM 0.187/Em. Ferdinánd Raitsits 1. o. matróz nevére szól, szövegében a közölttel egyezést mutat, a keretdísz teljesen eltérő. Rájegyezve. „Raitsits Nándor és Juhász Luiza 1873. febr. 16 eskettettek meg JósefVárosban." Ny. n. [1873].