Hausner Gábor - Kincses Katalin Mária - Veszprémy László szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője. Acta Musei Militaris in Hungaria. 4. „Kard és koszorú”. Ezer év magyar uralmi és katonai jelképei. (Budapest, 2001)

KATONAI JELKÉPEK - ILLÉSFALVI PÉTER: Vadász- és hegyicsapatok megkülönböztető jelzései 1867-től napjainkig

lésü határvadász zászlóaljak részére ellenzős sapka, kürt mint előbb, de fajdkakastoll. A határvadász csapatnemi jelvény a jobb zubbonyzseb fölött viselendő állószárnyú turulmadár lett volna. A hegyidandár zászlóaljainál a sapka azonos a hegyi határvadászokéval, de a kürt helyett a Kárpátalja címerében szereplő medvét [!] fogják hordani, s csapatnem jelvényük is a sapkán lévő medve lesz.

32 Ez az érdekes elgondolás sosem valósult meg. Később meghatározták, hogy a hegyidandár katonái a megfelelő hajtókát viseljék: mindenki a saját fegyverneméét/

3 1940. szeptember közepén végleg, rendelet formájában határozták meg a határvadász csapatok megkülönböztető jelvényeit. Megvalósult a vadász nagy- és kiskürt, anyaga sárga fém, benne a zászlóalj száma fehér (2. kép). A vadász tollforgót egységesen acélkék kakastollból kellett készíteni (a hegyi felszerelésű alakulatok számára is), de azzal a megjegyzéssel, hogy anyaghiány miatt egyelőre nem kerülhet beszerzésre. A kiskürtöt a tisztek és altisztek a társasági sapkán viselik, a sapkarózsa alatti gomb helyén. Csak békében viselhetők. A kardot markoló, állószárnyú turulmadarat mint csapatnemi jelvényt rendszeresítették a jobb zubbonyzseb felett, de köpeny esetében nem a bal, hanem a jobb felkaron, a zubbonyzseb felső szegélyének magasságában. A jelvény tisztek számára arany, altiszteknek ezüst, a legénységnek pedig barna alapon zsakard szövéssel készült. Háború idején mindenkinek a legénységi kivitelt kellett viselni/

4 Hamarosan megszületett a hegyicsapatok sajátos jellegét kidomborító rendelkezés is, amely bőr szemernyővel ellátott tábori sapkát írt elő a hegyidanár, valamint a hegyi felszerelésű határvadász-zászlóaljak katonái részére. A sapka bal oldalára hegyi tollforgót kellett illeszteni, a hegyidandár személyi állománya a sapkatopán helyén hegyi sapkajelvényt volt köteles hordani. Ez a szár nélküli havasi gyopár volt, fehér fémből, sárga porzókkal. A hegyi felszerelésű határvadászok a szemernyős sapka bal oldalán nem a hegyi sapkajelvényt, hanem a vadász nagykürtöt viselték.

35 Látható tehát, hogy megszületett a határvadász csapatnemi jelvény, ám ez a hegyicsapatok esetében nem történt meg, a katonák csak sapkajelvényt kaptak. A határvadászok számára a vadász nagykürt viselését még az 194l-es évben a rohamsisakra is kiterjesztették. A jelvényt a rohamsisak bal oldalára, a szellőzőcsap alá kellett felerősíteni.

36 Az évek során a különféle jelvények hordmódját illetően számos kérdés vetődött fel. A sok szabálytalan viselést bonyolította az is, hogy 1943. október l-jétől több hegyi felszerelésű határvadász-zászlóaljat szerveztek át hegyivadász-zászlóaljjá, ugyanakkor a hegyidandárok hadrendjébe határvadász portyázó osztályok, erődszázadok kerültek. A problémák tisztázására az 1944-es esztendő elején újabb rendelet látott napvilágot. Eszerint az egyik jelentősebb változás az volt, hogy a hegyi felszerelésű határvadász- és hegyivadász-zászlóaljak katonaállományú

37 egyénei a sapka bal oldalán, a sapka32 Uo. 33 Hadtörténelti Levéltár, VKF. 1. oszt. 3847/1940. és 4812/1940. Ennek következtében szűnt meg a határvadászok kettős hajtókája is. A határvadász gyalogság ezután fűzöld (gyalogos), a zászlóaljak ütegeinek állománya pedig piros (tüzér) parolit hordott. 34 Honvédségi Közlöny, 1940. évi 23. szám, szeptember 15. HM 46.785/eln. o. 35 Honvédségi Közlöny, 1941. évi 12. szám, március 12. HM 9.138/eln. 2. r. 36 Honvédségi Közlöny, 1941. évi 31. szám, 34.191/eln. 2. r. Érdekesség, hogy 1944 elejétől a rohamsisakra a vadász nagykürtöt bronzporból és alumíniumból készült matrica formájában kellett felhelyezni. 37 Nem számítottak katonaállományúnak az irodisták, gyakornokok, lelkészek, helyi alkalmazású vagy szakszolgálatos tisztek stb.